Fejes káposzta

Szabadföldön 2500 ha nagyságrendben termesztett zöldségfélénk, a káposztafélék csoportjának vezető növénye. Termésátlaga országosan 25 t/ha feletti. Hajtatásban a termőterület tekintetében a három fő növény, paprika, paradicsom, uborka után a káposztafélék következnek, közöttük a rövid tenyészidejű fejeskáposztával. Termesztési hagyományai egyes körzetekben jelentősek.

Táplálkozási értéke széleskörű, mert vitaminban és ásványi anyagokban is gazdag. Fehérjéből 1,6 g, szénhidrátból 5,7 g, rostokból 2,5-3,4 g van 100 g termésben. Ásványi anyagainak mennyisége káliumból 216-237 mg, nátriumból 20-23 mg, kalciumból 33-47 mg, magnéziumból 18-24 mg, nátriumból 23 mg, foszforból 50-80 mg van 100 gramm termésben. Mikroelem tartalma 0,1-0,3 mg vas, 0,14-0,16 mg cink, 0,12 mangán, 0,02 réz és 0,002 szelén van.

Vitamintartalma 48-51 mg C-vitamin, 0,31 mg B6 vitamin, 1 mg niacin, 0,02 mg E-vitamin, 5 mg oxálsav, 0,1 mg pantoténsav, 0,04 mg karotin 100 g termésben. K-vitaminból 150 , B1 vitaminból 40, B2 vitaminból 60, biotinból 2,2 mikrogramm van 100 g termésben. Az U-vitamin tartalma is jelentős és mint csak a növényekben képződő vitaminnak a káposzta forrásaként minősül.

A természetgyógyászat az emésztőrendszerre kedvező étrendi hatását, vércukor csökkentő és daganatos sejtekre gátló hatását emeli ki. A beltartalmi értékei közül a kiemelten magas tartalom miatt K1 vitamin forrásként kezelhető.

A termesztés intenzitása más zöldségfélékéhez viszonyítva lassabban növekszik, de a terméseredmények számottevően növekedtek. Az intenzív termesztésben vezető termésátlagok a korábbi, hagyományos technológiában elért eredmények többszörösét jelentik.

A különböző tenyészidejű fajták felhasználása általában behatárolt. A rövid tenyészidejűek nagy részét hajtatásban, illetve korai szabadföldi termesztésben friss fogyasztásra használjuk. A hosszú tenyészidejű fajták elsősorban a savanyítási, konzervipari és tárolási alapanyagot jelentik.

Jelentős az ipari feldolgozásuk, és kiemelhető a savanyítás, de nagy mennyiségben fogyasztjuk friss salátaként is. A salátakeverékek alapanyagaként frissen és mélyhűtve, élelmiszeripari feldolgozásban új típusú levesek és készételek köreteiként is egyre népszerűbbek.

Tápanyagellátás általános szempontjai

A fejes káposzta tápanyag igényét elsősorban a magas nitrogén szint jellemzi. Vegetatív tömegét alapvetően meghatározza a jó nitrogénellátás. Természetesen a minőségi követelmények teljesülése miatt többi tápelem megfelelő arányú biztosítása sem maradhat el. Mikroelem igényét is figyelembe kell venni intenzív termesztésnél, hiszen más kedvezőtlen körülmény hatására könnyen azok is limitáló tényezővé válhatnak.

Káposztafélék tápanyagfelvétele és mikroelem igénye szabadföldön

Tápanyagfelvételére a káposztafélékre jellemző gyökeresedés, fejesedés időszakának kiemelkedő intenzitása jellemző. A termésmennyiség szempontjából is meghatározó ennek az időszaknak a tápanyag és vízellátása. Természetesen a hosszú tenyészidejű fajtáknál fokozottan számít a fejképződés alatti ellátás minősége is a terméseredményre illetve a tárolhatóságra, pultállóságra.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!