Salátafélék tápanyagellátás általános jellemzői

Általános jellemzők

A termesztett saláta fajok tulajdonságai, termesztési sajátosságai hasonlóak, de az intenzív termesztésben több szakmai szempontot is figyelembe kell a venni biztosan jó eredmény eléréséhez. Sekély és finom gyökérzetük miatt sóra, klórra, levegőtlenségre és gyomirtó szer maradványokra igen érzékeny növényekről van szó. Rövid tenyészidejük miatt a termesztésben nagy korrekciókra nincs lehetőség.

Tápanyag igényük a tenyészidő rövidsége és kisebb terméstömeg miatt alacsonyabb, mint más zöldségféléké, ugyanakkor érzékenyebbek a tápanyag és vízellátás hibáira. A jó tápelem arányok betartása mellett döntő az egyenletes nitrogén és vízellátás, az alacsony só szint. Nitrogénigényesek, de a tenyészidőszak második felében ügyelni kell a N adagolással és öntözéssel, hogy kemény, piacos fejeket képezzenek. A fejesedés kezdetétől a repedés megelőzése miatt is indokolt a tápanyag és vízellátás figyelmesen elvégezni. A saláták P igénye alacsony, hajtatásban pedig a gyengébb besugárzás miatt káliumigényesek. A tápanyagfelvétel dinamikája a növekedés ütemét követi és a fejesedés idejéig legintenzívebb. A fejesedés alatt aztán fokozatosan csökken a felvett tápanyag mennyisége.

Az öntözés, szellőztetés hibája gyakran okoz élettani, tápanyag felvételi zavarokat a kalcium ellátásban.

A termesztés előkészítésekor a megfelelő mésztrágyázásra kell hangsúlyt helyezni, mert a szélsőséges környezeti hatások miatt gyakori relatív Ca-hiányt még így is nehéz levélszél barnulás nélkül átvészelni. Foszforhiány az alacsony talaj hőmérséklet miatt alakul ki, a starterkezelés éppen ezért fontos minden kiültetéskor. Nitrogén ellátás a fejesedés kezdetéig legyen intenzív, egyenletes öntözéssel.

A tápanyag kijuttatás legeredményesebb és biztonságos módja a folyamatos, kis adagokkal végzett tápoldatozás. A lombozat szárazon tartása növény-egészségügyi szempontból, az egyenletes, alacsony töménységű tápanyag a gyökérzet működése szempontjából kedvező.

Az eredményes tápanyagellátáshoz:

• A talaj előkészítésnél törekedni kell az alacsony sótartalomra, a jó mész és nitrogén ellátásra.
• minőségének, betegség ellenállóságának meghatározója fejesedésig az egyenletes vízellátás és harmonikus tápanyag ellátás.
• a szellőzés hiánya nem csak a gombás betegségek, de a Ca-hiány kialakulását is okozza, illetve fokozza.
• az őszi-téli időszakban, szeptember-március, a napi vízigény 0,6 - 1,3 l/m², de a nyári hónapokba 3,5 - 5,2 l/m² igénnyel kell számolni, kisebb adagokkal kijuttatva a sekély gyökérzet miatt.

Táplálkozási zavarok, tápanyagfelvétel, tápanyagigény

A saláta tápanyag-utánpótlását a rövid tenyészidő és a növény sóérzékenysége határozza meg. A gyengébb talajminőségre kevésbé érzékeny. Vigyázni kell a szermaradványokra, hiszen mint a talajfertőtlenítő és gyomirtó szerek egyik tesztnövénye, a legjobban reagál a gyomirtó és talajfertőtlenítő készítmények veszélyes maradványaira.

Sekély gyökérzete miatt érzékeny a víz- és tápanyagellátásra is. Gyakori a relatív mészhiány, amikor nem a talaj Ca tartalma alacsony, hanem annak felvehetőségét akadályozza a magas páratartalom, az erős szárazság, vagy magas sótartalom, illetve a K antagonizmus.

Hagyományos fejes saláta tápanyagszükséglete fajlagos igény alapján, szabadföldön a talaj ellátottság függvényében (kg/ha hatóanyag)

A fejes saláta só érzékenységét, ugyanakkor tápanyag igényét is egyértelműen mutatják a termesztési tapasztalatok és vizsgálatok. Egy vizsgálatban a legjobb eredményt a megosztott, 120-150 kg/ha nitrogén felhasználás adta. Az alaptrágyázás hiányát, 30 kg ültetéskori adagnál, a fejtrágyázás csak részben pótolta, és 150 kg/ha fejtrágya adagnál a fejek mérete már kisebb volt a só hatás miatt. Nagyadagú alaptrágyázás, fejtrágyázás nélkül, illetve kis adagú fejtrágyázással is a legjobb eredményeket kapták.

Táplálkozási zavarokat gyakran a tápelemek helytelen aránya, és a magas sótartalom okozza.

Nitrogén hiányában először az idősebb levelek sárgulnak, és súlyos esetben a levéllemez a szélétől kezdődően el is hal. Nitrogén túladagolás hozzájárulhat a magas nitrát-tartalomhoz is, de alapvetően nem a nitrogén ellátás, hanem a növényfaj, illetve fajtatulajdonság, mivel a magasabb nitrát tartalomnak élettani alapjai is vannak. A fényszegény időszakban lassabb fehérje előállítás miatt ugyanis a nitrát nitrogén nem tud beépülni és felhalmozódik. Hosszabb napfényes idő után viszont jelentősen csökken a nitrát tartalom, tehát a szedések kedvező időszaka délután van. Az új saláta fajták nitrogén feldolgozása a régieknél gyorsabb, jobb, ezért az őszi, téli időszakban is jóval alacsonyabb a nitrát tartama.

A nitrogén túladagolás a salátáknál is vegetatív hatást, túlzott növekedést, erős zöld leveleket, sok vízzel párosulva a fejesedés elhúzódását okozza. Túltrágyázáskor a haragoszöld növények fejlődése lelassul, a levelek durvák, megvastagodottak, erősen fodrosak lesznek. A fejesedéskor túladagolt nitrogén és túlöntözés a tömeges repedésnek is okozója.

Foszforhiány esetén a levelek erős zöldülését, majd vöröses elszíneződést mutatnak. Gyenge a gyökérfejlődés, a fejképződés elhúzódik, a növény fejlődésében visszamarad.

Káliumhiány az idősebb levelek érközi sárgulásával jelentkezik, a levélerek és a közvetlen közelükben lévő szövetek sokáig zöldek maradnak a N hiánynál tapasztaltakkal ellentétben. A levél a szélétől, levélcsúcstól kezd sárgulni.

Magnéziumhiány az idős levelek narancsos, vöröses érközi elszíneződését okozza. A magnéziumhiány világos, sárgás tónusú növényeket mutat.

Kalciumhiány az őszi, tél és kora tavaszi időszakban lágy levélszél barnulást okoz a fiatal leveleken. A fejképződés során a fej belső levelei megfeketednek. A tavaszi levélszél száradás a hirtelen szárazság, a sókoncentráció emelkedés következménye. A száradások kezdetben pontszerűek a levélszélen, majd összefolynak, és vastagabb szegélyt képeznek. A száraz levélszél barnulás - ellentétben a lágy levélszél barnulással - mindig az idősebb leveleken kezdődik. A Ca hiányos levélszél barnulásnál a levelekben mért értékekből végzett K x N/Ca szorzat mindig nagyobb 25-nél. Jó az ellátottság, ha a szorzat értéke 15-20. A Bergmann szerint kedvező ellátottság középértékeivel: K=5,1 %, N=4,7 %, Ca=1,6 %, tehát a szorzat: 5,1x 4,7/1,6=15,3.

A kalcium hiánya a gyakorlatban sokszor relatív mészhiány, a magas páratartalom, erős hőmérsékletingadozás, magas sótartalom, vagy a, a felvételt akadályozó magas kálium következménye. A szellőzés hiánya miatti magas páratartalom jelentősen gyorsítja a tünetek megjelenését, annak erősségét.

A klór a salátában is jelentős károkat okozó elem, hiszen a saláták erősen klórérzékenyek a klór többletére. Viszont a klór létfontosságú eleme a saláta termesztésnek! Igen kis menyiség szükséges belőle, és a fotoszintézisben, a vízgazdálkodásban van pótolhatatlan élettani szerepe. A klór esetében tehát a mennyiségét illetően döntő a kérdés. A szükséges mennyiség szinte kivétel nélkül rendelkezésre áll, tehát a technológiát klórmentes en kell kivitelezni.

Sókártételnél a levél sötétzöld színű, fő erek világosak. Antociánosodás okai a hideg talaj és/vagy P hiány, illetve együtt a kettő.

Üvegesedés: túlöntözés, hűvös, túl párás fényszegény időben a lágy levélszél barnuláshoz hasonlóan lép fel.

Műtrágyaigényét szabadföldön, hagyományos és intenzív technológiában az egy tonna levéltermés kifejlesztéséhez felvett tápelemek mennyisége, a fajlagos tápanyagigény alapján tervezhetjük. Szakirodalmi adatok közel azonos értéket, 4,0 -4,6 kg N, 1,8 kg P₂O₅, 5,0 kg K₂O, 1,0-1,5 kg CaO és 0,5-0,7 kg MgO hatóanyagot adnak meg.

Közepes ellátottságú talajon általában összesen 30 g/m² N, 10-15 g/m² P₂O₅ és 40-45 g/m² K₂O hatóanyagra van szükség 7-8 kg terméshez. Hajtatásban a terméshozam függvényében más tápelem arányokat igényel a fejes saláta.