Kálium (K)

Élettani szerepe

A növénybe nem épül be, de meghatározó szerepe van az életfolyamatok többségének szabályozásában. Ezen keresztül a növény betegség és hideg-ellenállóképességében, vízgazdálkodásában, vízforgalmában, a légzőnyílások működésében, meghatározó a termés-minőségében. A színeződést, bel tartalomnál a cukor, száraz anyag, íz anyagok, és számos más fontos tulajdonságra hatással van.

A kertészeti növények legnagyobb mennyiségben felvett tápeleme. A növények a talaj gyökér közeli zónájából ionos formában veszik fel. A szövetekben gyorsan mozog és mobilizálódik. Jellemző, hogy felvétele a tenyészidő második felében intenzívebb, és legtöbb a biológiai termésben található. A felvétel csúcsa általában a termésérés kezdetén, az alatt van. Ellátás szempontjából ebben az időszakban kell a legjobb szintet elérni a termés minőségének, szállíthatóságának, tárolhatóságának eléréséhez.

A túladagolás még káliumigényes növényekben is kedvezőtlenül hat a magnézium és más kicserélhető kation forgalmára. A tápelem antagonizmus egyik gyakorlati példája a lelkes káliumtrágyázás felvételt csökkentő hatása a magnéziumra, kalciumra. A kálium igényt minden esetben az egyéb tápelemek mennyiségét figyelembe véve kell kezelni. A vegetatív-generatív egyensúly vonatkozásában a nitrogén-kálium arány, a tápanyag antagonizmus miatt az ammónium, kalcium, magnéziumhoz viszonyított arányát kell figyelembe venni.

A kálium élettani szerepének összefoglalása:

• szabályozza a fehérje szintézist, tápanyagfelvételt, szénhidrátok mozgását
• enzimaktiváló
• osztódó szövetekben szabályozó
• szabályozó a légzésben, vízforgalomban, szénhidrát-képzésben
• meghatározó a termésminőségben, színeződésben
• fokozza az ellenálló képességet (betegség, szárazság, hideg).

A kálium hiányának legjellemzőbb tünetei:

• alsó levelek érközi sárgulása a levélszéltől indul és az erek sokáig zöldek maradnak
• levélcsúcstól a levélszél szárad
• növekedés leáll, gyenge az elágazódás,
• zavar a vízforgalomban
• ellenálló képesség csökken
• termésminőség, színeződés romlik; zöldtalpasság.

A kálium túladagolásának legjellemzőbb tünetei:

• só kártételi tünetek jelentkeznek, erősebb zöld szín, növekedési ütem csökkenése
• ízközök lerövidülnek, generatív jelleg erősödik

Talaj összefüggések

A talajok K tartalma ásványi eredetű. A talaj agyag és szerves kolloidjaihoz kötődik, tehát kedvező talajösszetétel esetén jó a kálium háztartás. A szerves kolloidokon az egyéb kationokkal együtt kötődik a kálium, ezért bármely kation tápelem (Ca, Mg, NH₄, Na) túladagolása, túlzott mennyisége kölcsönösen felborítja az egyensúlyt. A laza homoktalajok ásványi eredetű K tartalma viszont igen alacsony, gyorsabban ki is mosódik. Az agyagásványokhoz kötődő és a kolloidok felszínén kötött kálium folyamatosan és a körülmények függvényében szolgáltat felvehető tápanyagot. A kötöttebbek, agyagos talajok K tartalma magas, de erős a megkötődés is, tehát a kálium igény nő. A szerves kolloidokhoz kötődő kálium kicserélődik, és megfelelő kation arányok esetén harmonikus kálium ellátást biztosít.

A kationok arányát vizsgáló Mechlich módszerrel állapítható meg a kolloidokon kicserélhető kationok pontos mennyisége, illetve azok arányai. Az arányok ismerete nagy segítség a tápelem harmónia kialakításában. Ültetvényeknél a telepítés előtti vizsgálat a telepítés biztonságos viszonyainak fontos része. Szabadföldi termesztésbe ritkábban végeznek ilyen vizsgálatot.

A talajok agyagásványokhoz kötött káliumkészlete csak kismértékben hasznosítható, mert az egyes agyagásványok kálium megkötése jelentős. A humuszkolloidokhoz kötődő mennyiség is korlátozott, ezért a pótlásban fontos szerepe van a káliumnak.

Tápanyagellátási összefüggések

A vizsgálatoknál és tápanyagellátásban az oxid formáját, a kálium-oxidot (K₂O) használjuk, ami valamivel nagyobb érték, mint a tiszta tápelemben kifejezett (Kx1,2). A kálium pótlására a jó minőségű szerves trágyák, valamint a klorid, szulfát, nitrát formában lévő kálium só műtrágyák alkalmasak.

Folyamatos, és általában folyamatosan emelkedik a kálium felvétele az érésig. Pótlása a hagyományos tápanyag utánpótlásban kezdetben szerves anyaggal, majd műtrágyával és őszi alaptrágya kijutatással történt. Később a minőségjavításban felismert szerepe miatt fejtrágyázást is alkalmaztak. Az intenzív ellátás az igény szerint emelkedő felvételhez igazodik a könnyen felvehető kálium folyamatos kijuttatásával.

A kálium pótlása alapvetően négy műtrágya alapanyaggal történik. A klóros kisebb területen alkalmazható, a szulfát, nitrát és foszfát kálium műtrágyák használata azonban döntő az intenzív kertészeti technológiákban.

A kálium-klorid (KCl), a kloridos kálisó műtrágya a klór érzékeny kertészeti növények szempontjából nagyon sok klórt (Cl) visz a talajba. A klór néhány zöldség, gyümölcs, és dísznövény kivételével a gyökerek, illetve a növény számára mérgező, komoly termés kiesését okozó elem. Kertészeti termesztésben tehát lehetőség szerint mellőzni kell a használatát. A kevéssé klór érzékeny növények alaptrágyázására szabadföldön alkalmazható, illetve a csökkentett klórtartalmú műtrágyákkal váltható ki.

A kénsavas kálium (K₂SO₄), vagy kálium-szulfát az intenzív kertészeti termesztés egyik kálium formája. Szántóföldi, és hajtató termesztésben alaptrágyaként és fejtrágyaként is jól és gyorsan felvehető. A benne lévő kén (S), kísérő anyag, de mint tápanyag a káliumszulfát egyben kénforrás is. Szemcsés formájú kálium-szulfát lassú oldódással rendkívül egyenletes, jó káliumszolgáltatást biztosít. Lúgos, magas pH-jú talajon a szulfát alapú műtrágyák rosszabbul oldódnak, hatékonyságuk kisebb, de kémhatás javítása miatt használatuk indokolt. Túl savanyú talajon a veszteség lehet nagyobb a túlzott oldódás, illetve a nagyobb kation kicserélődéssel nagyobb a kimosódás.

Klór érzékeny növényeknek szabadföldi és hajtató talajokon elsősorban alaptrágyaként, de fejtrágyázásra is javasolható. Alaptrágyaként a szemcsés formula folyamatos oldódásával a laza talajokon is biztonságos ellátás nyújt. A klórmentes komplex alaptrágyák szintén "szulfát" káliumot tartalmaznak, így kálium alap és fejtrágyázása ezek is egyaránt használhatók. A csökkentett klórtartalmú műtrágyák részben klorid, részben szulfát alapanyaggal készülnek. Kisebb klórtartalmuk lehetővé teszi a kevéssé klór érzékeny növények kockázat nélküli nagyobb adagú műtrágyázását.

Tápoldatozásra csak a legfinomabb feldolgozású, vízoldható kálium-szulfát alkalmas, mellyel a létfontosságú kén egy része is biztosítható. Fontos, hogy tápoldatozásra az eltömődés veszélyét elkerülendő, csak a teljesen oldható "kertészeti", "horti", vagy "WS" jelzésűt, (WS= water soluble=vízoldható) használjuk.

A kálium-nitrát (KNO₃) két nagyon fontos, könnyen felvehető tápelemet, káliumot és nitrogént tartalmazó kálium műtrágya. A legkönnyebben felvehető és legjobban oldódó káliumforma, ezért alaptrágyaként nem, csak fejtrágyaként tápoldatozásra és lombtrágyázásra javasolható. A kálium-nitrát az intenzív tápanyag-ellátás alapvető kálium forrása az egész világon.

A monokálium-foszfát (KH₂PO₄), elsősorban a tápoldatos termesztésben alkalmazott, tökéletesen oldódó, magas hatóanyag tartalmú káliumforrás. A monoammónium-foszfát kertészeti használata nem jellemző.

A kertészeti kálium alaptrágyázás szempontjai:

• a káliumot is a talaj tápanyag-ellátottsága alapján adjuk,
• az a tapasztalat, hogy a kálium is, mint a foszfor, egyes talajokon felhalmozódhat, ekkor kisebb mennyiségre van szükség, de a felvehető mennyiséget is figyelembe kell venni,
• célszerű klórmentes szemcsés káliumot adni,
• humuszszegény talajokon, például homoktalajon, könnyebben kimosódik, ezért inkább tavasszal alaptrágyázzunk, és megosztott káliumos kezelést végezzünk.

Alap és starterként alkalmazott komplex műtrágyák jó K ellátást biztosítanak a kezdeti fejlődéshez. A K alaptrágya mennyisége technológia függvényében közepes tápanyag ellátottságú talajon általában 100-250 kg/ha K₂O hatóanyag, melynek adagolásakor az esetleges szerves trágya 10 t/20-25 kg K₂O hatóanyagát is figyelembe kell venni.

A kálium igénnyel együtt az ellátottságot vesszük figyelembe, de a talaj kötöttsége jelentős módosító tényező. Már az ellátottságot is annak figyelembe vételével állapítjuk meg, és akár zöldség, dísznövény, szőlőről legyen szó, a kálium adagot is annak figyelembe vételével tervezzük.

A kálium felvétele is a növekedés és termésképzéssel arányosan növekszik, ezért nagyon fontos a folyamatos és növekvő szintű ellátás. A kálium-nitrát, valamint a komplex NPK család, kálium-nitrát és kálium-szulfát hatóanyagai vízben maradék nélkül oldódnak és könnyen felvehetők.

Szilárd fejtrágyaként öntözött termesztésben a komplex káliumos műtrágyák, vagy a káliumszulfát és kálium-nitrát is használható. Célszerű sorkezelést végezni, és a műtrágyát öntözés előtt sekélyen bedolgozni, hogy minél gyorsabban a gyökerekhez jusson. A jól oldódó NPK család magas K tartalmú műtrágyák kiválóan alkalmasak a tenyészidő második felének megfelelő ellátására.

Tápoldatban a felsorolt műtrágyákon kívül K pótlásra csak a vízoldható káliumszulfát és káliumfoszfát használható. A tápoldatok K tartalma igen széles határok között mozog. Talajon 120-200 mg/l (vagy g/1000 l), kőgyapoton 150-400 mg/l határok között kell lenni a K₂O tartalomnak az évszak, fejlődési fázis, és a növény K igényének függvényében.

A kálium adagok a jól ismert és klasszikus kation antagonizmus miatt erősen hatnak a többi kation, kalcium, magnézium és nátrium felvételére. Kiemelhetjük a levél nagyon erős magnézium csökkenését a kálium túladagolásnál. Fontos megfigyelés a nátrium káliumot pótló hatása, ami élettani szerepük hasonlóságát is megerősíti.

Lombtrágyaként a termésérés gyorsítására, színeződés fokozására, illetve a termés beltartalmi tulajdonságainak cukortartalom, színanyag tartalom javítására használjuk a káliumot. Elsősorban a kálium dús komplex műtrágyák használatosak erre a célra, de a kálium-nitrát, vagy kálium-szulfát kombináció, és speciális érésgyorsító műtrágyákat is használunk.

Káliumpótlásra, kiegészítésre használható műtrágyák

Zöldségfélék vonatkozása

A zöldségféléken belül igen nagy az eltérés a kálium igényben, de minden faj számára meghatározó a fejlődésben és minőségben is a kálium ellátás. A káliumigényes fajok fajlagos kálium igénye magas, de a nitrogénhez viszonyított mennyiség, tehát a K/N arány is magas. Összesen másfél, kétszer annyi káliumot igényelnek (oxidban), mint nitrogént. A tenyészidő alatt a második felében emelkedik meg ugrásszerűen a kálium felvétel és a csúcsát az érés kezdetére tehetjük. Kiemelhető kálium igényes fajok a paradicsom, tojásgyümölcs, görögdinnye, sárgadinnye, gyökérzöldségek, burgonya, melyeknél a minőségjavításhoz, érésgyorsításhoz 1:3, vagy még magasabb kálium arányt is használhatunk.

A hiánytünetek jellemzője, hogy növekedés általában gyengébb, leáll, a hajtás elágazódása gyenge. Minden zöldségfélénél jellemző, hogy az idősebb alsó levelek széle, illetve csúcsa felől sárgulnak, majd az érközökre is kiterjed a sárgulás, de az erek zöldek maradnak. Néhány zöldségfajnál, például paradicsom fajtáknál antociános, lilás, vöröses a levél elszíneződése. A termés érése elhúzódik, színeződés gyenge, szárazanyag tartalom a normálisnál alacsonyabb. A paradicsom bogyók zöldtalpassága az egyébként érzékeny fajtáknál nagyon jellemző tünet. A cukorképződés rossz, íz anyagok gyengék, szállíthatóság, tárolhatóság rossz. A dinnye ízetlen, a paradicsom, tojásgyümölcs és sárgarépa színtelen, dinnye húsa világos, színtelen, a paprika bogyó zöldes színű marad, a pirosan érő fajták sokáig „kormosak”, sötét sávok maradnak a bogyón.

A káliumhiányos növény vízháztartása rossz, gyorsan fonnyad. A tűrőképessége sokkal alacsonyabb a hideggel, betegségekkel szemben.

A kálium többlete a tápelem arányok felborulásával komoly élettani zavarokat okozhat

Általánosan a só kártétel tüneteit mutatja a növény, rövidebb íz közökkel, sötétzöld tónussal. A generatív jelleg erősebb terméskötéssel jelentkezhet, de a termések mérete kisebb, minősége gyenge. A kényszerérés miatt a termésveszteség jelentős.

A túladagolás miatt következhet be a kalcium, magnézium felvételének zavara akkor is, ha a gyökérközegben lenne is elegendő az ellátáshoz (antagonizmus).

Gyümölcsfélék vonatkozása

A legtöbb gyümölcsnél legnagyobb mennyiségben szükséges tápelem, melyet a nitrogén és foszfor követ. Élettani szerepe a folyamatok szabályozásában a gyümölcsfák teljes fejlődésére kihat. A vízgazdálkodásban betöltött szerepe, a szárazságtűréssel kihat a fa fejlődésére és a termésre is. A szénhidrát forgalommal a szilárdságra, betegségekkel szembeni ellenállásra, télállóságra, a gyümölcs bel tartalmára, izére, színére, szállíthatóságára és tárolhatóságára is közvetlen hatással van. A gyümölcstermesztés legnagyobb kockázati tényezőjének tekinthető fagykár tűrése szempontjából meghatározó a jó káliumellátás.

A legtöbb káliumot a levelek és a gyümölcsök tartalmazzák. A növényben gyorsan mozog és gyorsan mobilizálódik is, ezért a hajtás idősebb levelei mutatják először a hiánytüneteket.

A káliumfelvétel a vegetáció megindulásától a hajtásnövekedés és az intenzív gyümölcsfejlődés befejeződéséig dinamikusan emelkedik, majd csökkenő tendenciájú.

Az ellátás nagyobb része a tenyészidőn kívüli alaptrágyázással történik. A szulfát alapú kálium és komplex műtrágyák használata az intenzív gyümölcsösökben már minden esetben javasolt. Kötött talajon a késő őszi, szervestrágyázással együtt történő bedolgozás indokolt. Laza talajokon a kora tavaszi bedolgozás jobb. A megosztott kezelés szilárd kijuttatással inkább csak a laza talajokon oldható meg. Tápoldattal a kötöttebb talajokon is érdemes a termésérés előtti kijuttatással a legnagyobb felvételi időszak jobb ellátását erősíteni.

A kálium mennyiséget a gyümölcsöknél is a N-hez viszonyítva ítélhetjük meg. Magasabb N ellátottságnál magasabb K mennyiség szükséges a fagyállóság, a vesszőérés és a termés minősége szempontjából is.

Lombtrágyakénti alkalmazása jól illeszthető a növényvédelmi technológiába és nagyon jó eredményeket ad szinte minden gyümölcsnél.

A káliumhiány tünetei a levélen jellegzetesebbek. Megjelenésük a nagy terméskötődést követő terhelés után gyakori. A tünetek a hosszú hajtások alsó, idős levelein kezdődnek és haladnak felfelé. A levelek széle világosodik, a hiány mértékétől függő szélességben sárgul, majd el is hal. A levelek a színül felé sodródhatnak is. A terméshozam alacsony, aprók gyümölcsök, színtelenek, ízetlenek, savanyúbbak. A gyümölcs felülete erősebben viaszosabb, olajosnak tűnik.

A kálium túladagolása más tápelemek felvételének és forgalmának zavarával jelentkezik leggyakrabban. A kalcium-, magnézium- és nitrogénfelvétel csökkenése miatt ezek hiánytünetei, élettani következményei jelenhetnek meg. Az antagonizmus az alma kedvezőtlen K/Ca arány termésmennyiségre, tárolhatóságra jellemző káros hatásában nyilvánul meg. A kálium túladagolás gyakori következményeként erősödnek fel a magnéziumhiány tünetei.

Kálium iránt legigényesebbek: őszibarack, cseresznye, bogyósok.

Szőlő vonatkozása

A minőség kialakításában van döntő szerepe. A cukorképződésnek, az illatnak, az ízek kialakulásának, a savak mennyiségének és minőségének a színanyagok képződésének szabályozója, meghatározója. A virágzásig ugyan csökken a felvétele, de a legnagyobb felvett mennyiséget éri el a zsendülés előtt. A jó kálium ellátás a borminőség feltétele is. Nitrogénnel együtt a fürtök, bogyók méretének alakulásával, valamint az egész szőlőtőke energia ellátásával kapcsolatban van vezető szerepe. A kálium a rügyek, vesszők beérésében is fontos tényező, ezekben van a legnagyobb mennyiségben, és valamivel kisebb mennyiség a termésben, és a levelekben. Javítja a növény vízgazdálkodását, a vesszők beérését, és ezzel lényegesen javul a téli fagyállóság. Gyakorlati megfigyelés a levél sodró vírus tüneteit mutató állomány erős kálium trágyázásának kedvező hatása. Miután ellátás úgy felemelkedett, hogy a levélben mért kálium mennyisége elérte a 3 %-ot, megszűnt a vírus káros hatása, kitűnő minőséget és sokszoros mennyiséget termeltek a korábbi beteg tőkék.

Káliumhiány először a levélszélek sárgulásával, elhalásával jelentkezik. Egyes fajtáknál lilás-barnás színű a levélszél. A bogyók fejletlenek, aprók, savanyúak, mert a cukorképződés lassú. Erős hiánynál a tőke jellegzetesen lankadt. Egyes fajtáknál a kocsány alsó részén a bogyók teljesen el is száradhatnak. A téli fagyérzékenység miatt a fagykár mértéke a hiány miatt rosszul beérő vesszőkön sokkal nagyobb.