Magnézium (Mg)

Élettani szerepe

A magnézium (Mg) a növekedésben meghatározó tápelem és a magnézium-oxid (MgO) formáját használjuk. Jelentősége elsősorban a fotoszintézishez kötődik, a növények zöld színtesteinek építőeleme és fiziológiai folyamatokat is szabályozó elem. A felvett tápelemek között mennyiségben általában az ötödik tápelem. A növényben könnyen mozog, áthelyeződik (mobilizálódik), tünetei jellemzően a középső leveleken láthatók.

Felvétele az intenzív növekedési szakaszban a legerősebb. A magnéziumigényesebb, illetve ellátásra érzékeny növények, mint a paradicsom, paprika, dinnye, alma, őszibarack, szőlő és több dísznövény is, technológiájában a magnézium adagolása nem maradhat el.

A Mg hiány kialakulásában szerepet játszó körülmények között az alacsony felvehető mennyiség döntő. Magas kolloidtartalmú, kötött talajokon a lekötődés miatt, túl laza talajon a kimosódás miatt alakul ki leggyakrabban hiány. A másik gyakori probléma a kation antagonizmus, amikor a talajoldatban túlzott mennyiségben lévő egyéb kationok, kálium, kalcium, ammónium, mennyisége kiszorítja. A savanyú talajokon az oldatban megemelkedő alumínium mennyisége is akadályozhatja a felvételét.

Magnéziumhiány esetén a zöld színtestek képződése lelassul, ezért a növény szövetei, leggyakrabban a levél erek között sárgulnak, kivilágosodnak. Csökken a fotoszintézis aktivitása, és az asszimiláták hiánya miatt lassul a növekedés. Az általában érközi szövetek sárgulásával induló tünetek súlyosabb hiány esetén akár a lemez száradásig is erősödhetnek.

Sajátos a tünetek középtáji leveleken történő megjelenése, mert a hasonlóan mobil tápelemek tünetei az alsó, a nehezen mobilizálódóké pedig a hajtáscsúcson alakul ki.

A magnézium élettani szerepének összefoglalása:

• klorofill képző, alkotóelem
• enzim katalizátor a légzés és szénhidrátforgalomban
• enzimalkotó a foszfor és szénhidrát forgalomban.

Talaj összefüggések

A talaj szerves kolloidjaihoz kötődik. Jó adottságú talajok Mg háztartása is általában jó. A talajban viszonylag jó oldódódása miatt könnyen mozog és ki is mosódik, ezért a humuszszegény, laza, valamint savanyú talajok Mg tartalma alacsonyabb. Lúgos kémhatásnál, a tápelemek többségével ellentétben, viszonylag jobb a felvétele. Az antagonista K, Ca magasabb szintje jobb Mg ellátottságot igényel. Hiánya az intenzív termesztésben általában magasan tartott kálium szint és adagolás miatt egyre gyakoribb.

A talajvizsgálatánál a kicsrélhető kationok vizsgálata (Mehlich módszer) nyújt megfelelő információt a valős tápelemarányokról. Ezek alapján lehet az ellátást pontosabban megtervezni.

Tápanyagellátási összefüggések

A talaj alacsony ellátottsága miatti Mg hiány kialakulásának megelőzésére Mg trágyázásra van szükség. Szélsőséges kémhatású talajokon felvétele gátolt, a tápelem antagonizmus miatt is relatív hiány jelentkezhet. Nagyadagú ammónium és K trágyázásakor éppen a tápelem antagonizmus elkerülése miatt kell emelni a Mg szintet, illetve a nagyadagú NH₄ nitrogént lehetőleg mellőzük. Főleg a savanyú, laza homoktalajokon jelentkezik súlyosabb Mg hány, de az intenzív műtrágyázással általános hajtatásban is, mivel a magas NPK szintek miatt az Mg relatív minimumba kerül.

A magnéziumot két formában pótolhatjuk. A keserűsó, magnézium-szulfát (MgSO₄), illetve a magnézium-nitrát (MgNO₃) egyaránt jól oldódó, talajból és lombon is könnyen felvehető formák. Kelát formában tartalmazó termékek is jelen vannak a piacon, de jelentőségük kisebb.

Alaptrágyázás a komplett magnéziumos műtrágyákkal végezhető el a legjobb minőségben. A granulált komplexekben általában 2-6 %, a tápoldatozó NPK műtrágyákban általában 1-5 % MgO van. A magnéziumos mészpótlók és Mg műtrágyák MgO tartalma 16-20 % között van. A Mg-os kálium műtrágyák is használhatók, ha nagyobb a Mg szükséglet. Ha az ellátottságtól és kötöttségtől függően hektáronként 35-60 kg MgO pótlásra van szükség, alaptrágyaként ennek legfeljebb 50 %-ot célszerű kijuttatni, a többit a tenyészidőszakban fejtrágyaként, lombtrágyaként pótoljuk. A magnézium igény is sokkal magasabb hajtatásban, mint szabadföldön, és az ellátottságnál a kétszeres-háromszoros értéket kell megfelelőnek tekinteni.

A műtrágya adagot a kötöttség függvényében módosítani kell. Ahogy az ellátottságot is jelentősen befolyásolja a kötöttség, a szükséges adagok is különbözőek.

Magnézium kiegészítésre, pótlására alkalmas műtrágyák

Tápoldatozáskor komplex műtrágyára alapozva folyamatos a Mg ellátás. Az NPK tápoldatozó műtrágyákat szükség esetén magnézium-nitráttal, vagy keserűsóval kell kiegészíteni. A tápoldat MgO tartalma talajon 30-60 mg/l (vagy g/1000 l), kőgyapoton pedig 30-80 mg/l határok között javasolt a talaj Mg ellátottsága és a növény igényének függvényében.

Lombtrágyaként a gyökeresedés után a laza és magnézium hiányos talajokon érdemes elkezdeni az adagolást még a tünetek megjelenése előtt. A lombtrágyakénti pótlással a fotoszintézis stimulálását érjük el, ami a növekedés serkentésével jár. Több magas magnézium tartalmú komplex és speciális magnéziumpótló műtrágya választható. A magnézium-nitrát és a keserűsó 2 % töménységig is használható keverési próba végzésével gyors Mg pótlás céljából.

Zöldségfélék vonatkozása

Az általában nagy káliumigényű zöldségfélékben viszonylag magas a magnézium igény is. Ugyanakkor a nagyadagú káliumtrágyázás, illetve a magas kation ellátás miatt az antagonizmus gyakran okoz magnéziumhiányt az intenzív növekedési fázisban. A komplett alaptrágyázás jelentősége éppen ezeknek az aránytalanságoknak a megelőzése miatt fontos. Különösen tápoldatos termesztésben kell a magnézium szintre is odafigyelni, hogy a könnyen felvehető egyéb tápelem mellet a magnézium mennyisége is megfelelő legyen. Az intenzív termesztésben szinte minden zöldségfélénél tapasztalhatjuk a hiánytünetek megjelenését szabadföldön és hajtatásban is. A megelőzés jelentőségét erősíti, hogy gyakran nehéz a tünetek gyors kezelése. Tapasztalatok szerint a humuszszegény homoktalajokon kialakult hiányok kezelése ilyen. Más esetekben az első lombkezelések már gyors javulást hoznak.

Gyümölcsfélék vonatkozása

Befolyásolja a fák fejlődését, termését. Élettani szerepe a zöld színtestek (klorofill) alkotójaként a fotoszintézisben emelkedik ki, de egyéb szabályozó funkciója miatt is meghatározó a gyümölcsök fejlődésében. A növényben jól mozog, és a fiatalabb részek felé mobilizálódik. A kation antagonizmus, illetve egyensúly mellett a talaj kémhatása, nedvességtartalma, valamint az alanyok tulajdonságai is befolyásolják a felvételt.

A magnéziumhiány tünete a hajtások idősebb levelein látható érközi sárgulás a főér mentén, két oldalon. Az erek mentén és szélen a lemez zöld marad. Erős hiánynál a foltok nagyobbak, a sárgulás erősebb és az elhalás is megkezdődik. A levélhullás miatt csúcson maradó levelek miatt „ecsetágúság” alakul ki az almánál. Csonthéjasok levelén az elhaló részek körül vöröses gyűrű alakul ki. A terméshullás erősebb, a gyümölcs minősége is leromlik, aprók, kényszerérettek.

Leginkább érzékeny gyümölcsök: alma, körte, cseresznye, meggy, málna és piros ribiszke.

A gyenge Mg ellátottság következménye kisebb termésméret, gyenge minőségű termés, esetleg túlzott gyümölcshullás is. A K és Ca antagonizmus miatti relatív hiánya is gyakori. Az antagonista K, Ca magasabb szintje jobb Mg ellátottságot igényel, tehát a tápelem arányokat tartani kell.
Igényesek: az alma, őszibarack, málna és általában a bogyósok.

Szőlő vonatkozása

Magnéziumhiány a jellegzetes érközi sárgulás mellett, súlyos terméskieséssel is járó kóros virághullást és fürtkocsány-bénulást okozza. Hiányánál a levélerek zöldek, de az érközök a levélnyél felé fokozatosan sárgulnak, egyes fajtákon vörösödnek. A levélszéltől kiindulva a sárguló foltok elhalnak.

Felvétele a rügyfakadástól szinte a tenyészidő végéig egyenletes, ezért is kíván kiegyensúlyozott ellátás a tejes tenyészidőre.

A szőlő fürtkocsánybénulásának közvetlen oka lehet a fürtkocsány relatív magnézium és kalciumhiánya. A betegség legtöbbször nem csak egyszerűen tápelemhiány következménye. Megfigyelték a fürtkocsány túl magas ammóniumtartalmának, valamint szénhidrát ínségének következményeként. Előfordulását egyes vizsgálatok szerint a virágzás időszakának hűvös időjárása erősíti. Korábbi virágzás után kisebbek a károk. Más esetben a zsendüléskori lehűlés erősítette a tünetek megjelenését. Aszályos években kisebb, váltakozó száraz és csapadékos időjárás okozta talajnedvesség ingadozás esetén nagy kocsánybénulás károsítása. Nagyadagú, ritka öntözés ugyancsak kiváltó hatású, és jellemző a fajták érzékenysége is.

Az elhúzódó érés, illetve a magas páratartalom is fokozza a kockázatot. Jelentős különbség van a fajták érzékenysége között. A hosszú, vékony kocsányú, rosszul termékenyült fürtök általában érzékenyebbek. Az oltványszőlők, valamint a buja növekedésű állományok árnyékolt fürtjei is általában érzékenyebbek. Az egyes fajták közötti érzékenység is eltérő.

Szőlőfajták érzékenysége a fürtkocsány-bénulásra

A fürtkocsány-bénulás esetén tehát minden bizonnyal a tápelemellátás, szállítás és a klíma körülmények együttes hatásáról van szó, melynek megelőzése is összetett. A harmonikus tápanyag és vízellátás a megelőzés alapja. A virágzás utáni komplett, emelt magnézium tartalmú lombtrágyázás is nagy szerepet kap a megelőzésben.

Az irodalmi utalásokat összefoglalva is megállapítható, hogy a megfelelő Mg ellátás növeli a szőlő termését, betegségekkel szembeni ellenálló képességét, javítja a bor minőségét, de rontja a must titrálható savtartalmát. Megfelelő termesztéstechnológiai elemekkel együtt alkalmazva gyógyítható vele a fürtkocsány-bénulás.

A jó magnézium ellátás hatása a fürttermésre, a mustfokra, azaz a cukortermésre, de a borminőségre is jelentős és kedvező hatással van