Dió

A héjas gyümölcsök között a dió a vezető növény. A csoportba tartozó négy gyümölcsfaj, dió, gesztenye, mandula és mogyoró közül legjelentősebb a faállománya és mintegy 85 %-ot tesz ki. Összesen 6000 ha a nyilvántartott területe, de ennek legalább harmada termesztési értékkel igazán nem bír. A fák nagyobb részben szórványban találhatók. A dió felhasználása is eltér a héjasokétól, mert termésén, a magbélen kívül faanyagáért is termeszthető.

A dió melegkedvelő, és a kora tavaszi fagyokra igen érzékeny növény. A hazai fajták a téli fagyokkal szemben még ellenállónak mondhatók, ha fokozatos lehűléssel jönnek az erős fagyok. Az erős hőingadozás azonban a téli fagytűrést is kedvezőtlenül befolyásolják. A kora tavaszi fagyok azonban  termésbiztonság legnagyobb kockázati tényezőjét jelentik.

Mélyrétegű, jó vízgazdálkodású és levegőzött, szerves anyagban gazdagabb talajt igényel. Az ennek megfelelő öntéstalajokon került sor a jelentősebb üzemi ültetvények telepítésére. Az egyetlen héjas gyümölcs, melyet üzemi méretű ültetvényeken több helyen is telepítettek és termesztenek.

Termése a héjasokra általában jellemzően ingadozó, de 2-4 t/ha mennyiségű héjas, illetve 1-2 t/ha tisztított bél lehet. A bél igen nagy tápértékű. A száraz dióbélben 62 % körüli zsír (lipid) főként telítetlen zsírokból áll. Fehérje tartalma 15 %, cukortartalma 14 % körüli. Emellett több értékes vitamint és ásványi elemet is tartalmaz. A dióbél 100 grammja 670 Kcal energiatartalmú.

Tápanyagellátás általános szempontjai

Tápanyagigény

A dió és héjasoknál is általában kevesebb vizsgálati adatra támaszkodhatunk a tényleges tápanyagigényt illetően mint más meghatározó gyümölcsfajok esetében. A diót azonban minden szakirodalom tápanyag és vízigényes növényként jellemzi. A kalcium ellátásra semleges, illetve inkább savanyú talajon van szükség. A fa megfelelő  fejlődése, valamint a termés tápanyagtartalma alapján adódik a dió tápanyagigénye. A megfelelő fejlődés, illetve termés minőség és termésbiztonság miatt a termesztésben az ellátásnál ezt mindenképpen célszerű figyelembe venni.

A héjasok egy tonna termésében lévő tápelemek; kg

Az egy tonna termés és ennek kineveléséhez tartozó növekmény hatóanyag igénye; kg/t

*Megjegyzés: Csak extrém savanyú körülményeknél kell figyelembe venni.

A dió levelének kedvező tápelem tartalma, tartomány és standard *; mg/kg

*Megjegyzés: Mintavétel időszaka augusztus 15-30.

Héjas gyümölcsök tápanyag szükséglete átlagos termésmennyiség esetén; kg/ha hatóanyag

A komplett tápanyagellátás kivitelezése

A héjas gyümölcsök tápanyagellátásában az általános szabályok érvényesek. Az árutermő ültetvények termesztéstechnológiája külterjes, extenzív, ez azonban erősen összefügg a termésbiztonság és termésmennyiség alacsony színvonalával is. A fa fejlődéséhez és a megfelelő gyümölcsmennyiség és minőséghez szükséges tápelemeket kell, illetve célszerű biztosítani a termesztés biztonságának növelése érdekében. A szerves trágyázás, illetve komplett műtrágyázás a jelentőségéhez viszonyítva elviselhető költséggel megoldható.

A telepítéskor harmonikus feltöltés, majd a nem termő években megfelelő kiegészítés szükséges. Külön tápanyag technológia az igen hasonló tápanyagszükséglet miatt nem indokolt. Amennyiben vizsgálatok nagyobb eltérést jeleznek, a megfelelő korrekció az alaptrágyázásnál érdemes alkalmazni.

A termő ültetvényekben a fenntartó trágyázást a termés mennyisége valamint a talaj és levélvizsgálat eredmények figyelembe vételével végezzük.

A termő ültetvények komplett tápanyagellátását a szokásos megosztással , alaptrágyázás, fejtrágyázás és lombtrágya kiegészítéssel célszerű végezni. Így a fagyás, vagy bármilyen más jelentős módosítást igénylő változás a tápanyagellátással követhető.

A termő héjas gyümölcsállomány komplett tápanyagellátása egy tenyészidőszakra

*Megjegyzés: Szerves trágyázás évében, legalább 30t/ha adag esetén az alaptrágyázás elmaradhat.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!