Spárga

Spárga

Elsősorban exportra termelt növényként van jelentősége, pedig igen jó étrendi hatású évelő zöldségünk. Termesztése szabadföldön és hajtatásban is történhet. Intenzív, fóliával takart bakhátas termesztése több szempontból is előnyös, ezért erősen terjed. Területe erősen ingadozott a kereskedelmi viszonyok szerint, de ütemes fejlődés jellemző, mert az ingadozások ellenére mai napig "pénzes " növénynek számít.

Termesztése 1000 ha felett van néhány éve, de ilyen nagyságban már az 1960-as években már termesztettünk spárgát. Termőterülete az 1980-as évek elejére szinte tizedére visszaesett, majd lassú és folyamatos növekedés következett.

A halványított, nagyobb keresletű termés művelése elsősorban a betakarítás folyamatosan nagy és nehéz kézimunka igénye miatt kap a piacon az árban is elismerést. Művelése a dél-alföldi homokos termőtájon elterjedtebb és az új telepítések is dinamikusak. Az utóbbi években a felvásárlás esetleges zavarai ellenére újra népszerű a termesztési körzeteiben. Hibrid fajtákkal történő megújulása lendületet adott a halványított spárga termesztésének. Zöld spárgát nagy mennyiségben nem termesztünk.

A zöldségfélék között kiváló és kiemelt táplálkozási értékűnek és ízűnek tartjuk. Energia tartalma alacsony, köretként, levesnek, főételként rántva, rakott zöldségként, de spárgatortának is, tehát sokoldalúan elkészíthető igazán különleges csemege.Táplálkozási értéke magas vitamin tartalmának is köszönhető.

Fehérje tartalma 1-2 g, szénhidrát 1,8-2,2 g és magas 4,2 g rost 100 g termésben. B1 és B2 vitaminból 150 mg/100g és B6 60 mg és P-vitaminból 50-95 mg-nyit tartalmaz. Jelentős a C-vitamin tartalma is, melyből a zöld spárga 100 mg/100 g felett is tartalmazhat, a halványítottba pedig 25-93 mg/100 g van.Tartalmaz béta karotint, melyből a zöld spárgában 0,2 mg/100 g van, a halványítottban viszont csak nyomokban. Niacint, folsavat és C, B1, B2, B6 vitamint.Kiemelt a folsav tartalma. Ásványi sókból, nyers rostból, fehérjéből, szénhidrátból, íz és zamatanyagokból harmonikus mennyiségeket tartalmaz. Magas ásványi anyag tartalmában 240 mg kálium, 48 mg kalcium, 60-100 mg foszfor, 11-25 mg magnézium, nátrium 2 mg és vas 1,4 mg jellemző 100 g termésben. U-vitamin forrás. Kiemeli k az aszparagin tartalmát is melyet a spárgából fedeztek fel és fontos élettani szerepe van , nem számít létfontosságú aminosavnak.

Természetgyógyászat nagyon pozitív a spárgával, és több kiemelt hatással javasolják fogyasztását. Vesetisztító és vesegyulladást segítő hatása, valamint a reumatikus fájdalmak, köszvény következményeinek csökkentése miatt ajánlják aszparaginsav tartalma miatt. Vértisztító hatásával a bőrbetegségek megelőzősére is alkalmazható. A nyugati országokban a fogyasztásának erős támogatója az a feltevés hogy afrodiziákum, a férfiasság javítója. A zöld spárga karotin tartalma is megemlítendő.

Termesztése a zöldségfélék között különlegesnek számít, hiszen évelő növényként ültetvényben történik. A telepítés után nem termő időszakban erősödnek meg a raktározó gyökerő spárgatövek. Az áttelelő tövön képződött rügyekből fejlődő fiatal húsos hajtásait takarítjuk be talajjal takarva halványítva, vagy szabadon nevelve zölden. Szedése teljes mennyiségben a harmadik évtől történhet.

Tápanyagellátás általános szempontjai

Tápanyag ellátása az ültetvény kondíciójának fenntartása és magas terméshez összetett felelősséget jelent. Tápanyagigénye hagyományos termesztésben a nagy zöld tömeg képzése miatt nagy. 50-80 t/ha növekményének átlagos tápanyagigényére a szakirodalom 2,2-2,3 kg/t nitrogén, 0,8-1,0 kg/t foszfor és 2,4-2,6 kg/t kálium hatóanyag oxidban kifejezve.

A tápanyagszükséglet különböző talajtípusokon 150-200 kg/ha nitrogén, 75-80 kg foszfor és 180-300 kg/ha kálium hatóanyag, oxidban kifejezve. A termesztési mód szintén befolyásolja a tápanyagellátást a kijuttatás lehetőségeinek behatárolásával, valamint a termesztés intenzitásának jelentős különbségei miatt.

A terjedő és új telepítésekben inkább jellemző intenzív termesztésben a tápanyag szükségletet a terméseredmény szerint és a fejlődési időszak, a tápanyagfelvétel dinamikájához célszerű igazítani a tápanyag megosztást. A hajtások júliusi fejlődése, a gyökerek augusztus , szeptemberi növekedési csúcsa, majd a tároló gyökerek szeptember, októberi gyarapodása mutatja a tápanyagigény időbeni lefutását.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!