A főzőtök alatt az általában konyhai felhasználásra kerülő spárgatököt, cukkínit, patiszont és kokocellát, illetve laskatököt értjük. A zömmel főzelékként fogyasztott tökfélék egy csoportba a kabasok közé tartoznak és a laskatököt kivéve azonos fajba tartoznak. Fogyasztásuk előfordul pörkölt alapanyagként valamint savanyúságként is. A legismertebb, legjelentősebb közülük a spárgatök, mely a hazai konyha jellegzetes növénye volt. A kabakosokra jellemző igényessége ellenére szinte minden házikertben termesztették. Üzemi szintű termesztése korlátozott.
Nagyüzemi termesztésük alig jellemző, piaci jelenlétük ennek ellenére folyamatos. A korábban széleskörű kiskerti termesztése miatt is meghatározó spárgatök mellett a cukkíni és az attól alig megkülönböztethető cocozella (kokocella) fogyasztása nőtt jelentősen. A csillagtök, más nevén patisszon népszerűbb savanyított zöldségként. Az egész évben fogyasztható laskatök fogyasztása, népszerűsége a legkisebb.
Táplálkozási jelentőségüket elsősorban a kiváló étrendi hatású rostanyag tartalmuk adja. Beltartalmi értékeik a többi zöldségfélékétől elmaradnak, de kitűnő szezonális választékbővítők. Ásványi anyagokból a spárgatök kálium tartalma 98, foszfor 35-60, kalcium 20, magnézium 17-23, nátrium 12 és vas 0,2 mg/100 g termés. C-vitaminból 100 g termés15 mg-ot tartalmaz.
Miután egy biológiai családból származnak, és nagyon hasonló a környezeti igényük, ebből adódóan termesztési jellemzőik is hasonlóak. Melegigényes, nagy tápanyagigényű növények. Vízigényük részben a gyökerezési sajátosságból adódik. A sekélyen gyökerező csillagtök tekinthető a vízellátásra legigényesebbnek, a spárgatök, a cukkíni, kokocella és laskatök követi sorban úgy, hogy a laskatök az, mely nem szélsőségesen száraz évjáratban öntözés nélkül is termeszthető.
Talajigényük általánosnak mondható. A kabasokra jellemző finom és érzékenyebb gyökérzetük miatt érett trágyával szerves trágyázott és az úgynevezett "üde" talajkörülmények között legsikeresebb a termesztésük. Magas sótartalomra, szermaradványokra kifejezetten érzékenyek.
Legnagyobb mennyiségben káliumot vesznek fel, de a kabakosokra jellemzően a termésmennyiséget meghatározó jó nitrogén és vízellátásra legérzékenyebbek. Tápanyagellátásuk a szabadföldi termesztésben megszokott szilárd kijuttatású vagy tápoldatos technológiával valósítható meg.
Feltöltés alatt!
Feltöltés alatt!