Karalábé

A karalábé vetésterülete és fogyasztása is erősen visszaesett, pedig több felhasználási lehetősége van és táplálkozási értéke sem rosszabb a többi káposztafélénél. A 2000-es évek végén termőterülete alig volt 100 ha felett. Termésátlaga 12 t/ha nagyságrendre tehető.

Termesztése káposztafélék között valamivel nehezebb a  kisebb gyökérzet és nagyobb érzékenysége miatt. Tápanyag és vízigénye is nagy, és rövid tenyészideje miatt a termesztési hibákra érzékenyebben reagál. Korai szabadföldi és hajtatott termesztésben is jelen van.

Táplálkozási értéke a káposztafélékre jellemzően magas ásványi anyag, valamint rost gazdagsága és egyéb beltartalmi értékei miatt is jó. Fehérjéből 2,1 g, szénhidrátból 6,9, rostból 5,1 g van 100 g termésben. Ásványi anyagokból 300-340 mg kálium, 24.40 mg kalcium, 50-80 mg foszfor, 20-24 mg magnézium és 26-50 mg nátrium van 100 g termésében. Mikroelemek közül 0,8 mg vas, 0,17 mg cink, 0,09 mangán és 0,02 réz van 100 g termésben. C-vitaminból 70 mg, niacinból 0,3 mg, piridoxinból 0,26 mg, pantoténsavból 0,2 mg-ot tartalmaz 100 g termés. Biotinból 3,6, folsavból 70, B1 vitaminból 50 és B2 vitaminból is 50 mikrogramm van 100 g termésben.

Termesztése a korai időszakra jellemző hajtatásban és szabadföldi termesztésben is. Nyári termesztése nagy minőségi kockázata miatt nem jellemző.

Tápanyagellátás általános szempontjai

A karalábé tápanyagfelvétele és mikroelem érzékenysége hasonló a káposztafélékéhez, de inkább az igényesebb és érzékeny kategóriába sorolható.

A karalábé tápanyag igénye és érzékenysége a káposztafélékkel összevetve

A karalábé tápanyagigénye nagy, és különösen magas kálium felvétele jelent eltérést a káposztafélék között. Tápanyag és vízellátásánál a rendkívül sekély gyökerezése és rövid tenyészideje meghatározó. Már alaptrágyázásánál jól felvehető tápanyagot kell használnunk. Tápanyagfelvétele a gumóképződéssel arányosan dinamikusan nő.

Növényvédelem általános szempontjai

Feltöltés alatt!