Paradicsom tápanyagellátás általános jellemzői

Táplálkozási zavarok, az ellátás kritikus pontjai

A nitrogén alapvetően a paradicsom növekedését befolyásolja és közvetlen hatással van a termésmennyiségre.

Nitrogénhiány esetén a növekedés lelassul, a szár elvékonyodik. A levélzet felálló, merev, a levélnyél hosszabb, a lemez kisebb. Az alsó levelek sárgulnak, aprók, az oldalhajtások nem fejlődnek. Az erek lilás színűek, és a szár is lilás színeződésű lesz. A virágot lerúgja, a bogyók aprók, sokáig halványzöldek, majd élénkpirosra színeződnek. A bogyók színe sápadt, fénytelen, de a bogyó színtelenedését a túl magas, 32°C feletti hőmérséklet is okozhatja. A gyökérzet gyengén elágazó, fejletlen, rikítóan fehér..

Nitrogén túladagolás a vegetatív, növekedési túlsúly felé tolódik a növény fejlődése. Nagylombú, haragoszöld, vastag szárú lesz a növény. A túlzottan nagy levélkék lemeze sátorszerűen a fonák felé záródik a főér mentén. A tünet a rossz szellőzés miatti magas páratartalomnál is megjelenik. Az érés lassú, a bogyó színeződése rossz, a csészelevelek túl hosszúak. Ízetlen a bogyó és fokozódik a csúcsrothadás, ha az ammónia nitrogén túl sok. Különösen érzékenyek a vegetatív túlsúlyra az erős növekedésű folyton növő fajták.

A foszfor indításkori jelentőségét a paradicsomtermesztésben tapasztalták legmarkánsabban. Elsősorban a kezdeti fejlődés meghatározója az energiarendszeren keresztül, majd a virágzás időszakaszban a generatív fejlődéshez és terméskötéshez szükséges. Meghatározó mennyisége, 80 % a termésben halmozódik fel. A jelenlegi gyakorlatban is a paradicsomnál találkozunk leggyakrabban a korai foszforhiány tüneteivel. A jó ellátás a képződő magszámmal a bogyó átlagsúlyt emeli, ezért termés növelő is.

Foszforhiány a fiatal növényeken gyakran jelentkezik. Már a palántanevelés során, de kiültetés után is találkozunk a tüneteivel. A merev tartású növények kékeszöldek, a szár és levél fonák is mélyebb zöld, illetve lilás színeződésű. Erős hiánynál a levelek alulról sárgulnak és lehullnak. Gyenge a virág és bogyófejlődés, a bogyók sárgulnak. A gyökérzet fejletlen, vörösesbarna, de ne tévesszük össze a tünetet gyökérperzseléssel, vagy a parásodás betegséggel.

A kálium a köztudottan káliumigényes paradicsom minőséget meghatározó eleme. Az ellenálló képesség javítása szintén jelentős hatással van a fertőzések, aszálykár csökkentésén keresztül a hozamra is. A keményebb bogyójú, közép kemény és hosszan pulton tartható, LSL fajtáknál még fontosabb a jó kálium ellátás, hiszen nagyobb káliumigényük fajtatulajdonság, tehát az érésidő kélium igénye nagyobb.

Káliumhiány először az alsó leveleken jelentkezik, melyek levélszéle és érköze sárgul, a levélszél a csúcstól indulva szárad. Az elszíneződés egyes fajtákon narancs-vöröses. A növekedés leáll, a növények hamar hervadnak a vízháztartás zavara miatt. A bogyók egyenetlenül, "zöldtalpasan" érnek és a bogyók puhábbak maradnak. A bogyó zöldhúsosságát a túlzott mértékű érésgyorsító használat és nem a K tápanyaghiány okozza. Gyakori a bogyótünet a Mg hiánnyal együtt, ekkor a bogyó az oldalán is egyenetlenül érik, és zöldfoltos marad, az érközök erősen sárgulnak.

Kálium túladagolása a paradicsom magas kálium igénye ellenére is káros. A só kártételen túl a tápelemek antagonizmusával a magnézium és kalcium relatív hiányát okozva akár súlyosabb károkat is jelenthet.

A kalcium sejtműködésben fontos elem. Hat a gyökérnövekedésre, a fiatal növényi részekre és befolyásolja a bogyók keménységét is. A gazdasági kár általában a sejtfal felépítésének zavara miatti csúcsrothadással következik be.

A kalcium az intenzív paradicsomtermesztés egyik kritikus tápeleme. Az intenzív termesztésben felhasznált nagy tápanyag mennyiségek megerősítik a kalcium ellátás fontosságát a tápelem arányok szempontjából. Pótlására tehát fokozott figyelmet kell fordítani minden technológiában.

Jellemző, hogy a termésérés folyamán a levelek és a bogyók Ca tartalma is növekszik. A levelek intenzíven felhalmozzák a meszet - gyakran a bogyók rovására - ezért a bogyókon sokszor a csúcsrothadás betegség jelentkezik. Holland vizsgálatok szerint a túlságosan száraz levegő a paradicsom csúcsrothadását 35 %-kal, a Ca ellátottság hiánya (fele Ca szint) 140 %-kal, míg a rossz foszforellátottság (fele P szint) 230 %-kal növelte! Kalcium hiánynál 13 %, ugyanakkor a rossz foszforellátásnál 30 % volt a terméskiesés. Mindezek a a kalciumhiány más tényezőkkel nagyon erős és szoros összefüggéseit is megerősítik.

Kalciumhiány jelentkezhet a fejlődő hajtáscsúcs, levélcsúcsok elhalásával is, de leggyakrabban a fejlődő bogyó csúcsrothadását okozza, és a termés ezzel értéktelenné válik. A fiatal növények gyökerének fejlődési zavarát a legritkábban vesszük észre, pedig a gyökércsúcsok nyálkásodása, elhalásának oka gyakran a kalciumhiány.

Kalcium túladagolása a kémhatás kedvezőtlen emelésén túl a foszforfelvételt akadályozza, valamint a kálium és magnézium felvételét is gátolva azok hiánytüneteit és minőségromlást okoz

A magnéziumigényes paradicsom ellátásánál a nagy kálium adagok miatt jelentkező antagonizmus okozhat sokszor gondot a termesztőknek més akkor is ha nincs kiemelkedő magnézium hiány. A fotoszintézisben van meghatározó szerepe, a növekedéshez szorosan kapcsolódó tápelem, mert a fotoszintézis aktivitása a növekedési ütem szabályozójaként is működik. A nagy vegetatív tömeget képező paradicsomnak a termesztés szempontjából kiemelhető tápeleme, mert közvetve jelentős termés meghatározó is. Tényleges, és a relatív hiánya is gyakori a nagy magnéziumigény, valamint a káliumigény miatti nagy kálium adagokkal történő táplálás következményeként.

Magnéziumhiány elsősorban a középtáji levelek lemezén belül az érközök sárgulásával jelentkezik a Mg hiánya. A foltok erős hiánynál elhalnak és a felső leveleken is, megjelenik az érközi sárgulás. Az erős hiány a bogyók K hiányhoz hasonló zöldfoltosságot okozhatja a bogyó oldalán, illetve az együttes hiány közös tünetei jelentkeznek.

A nátrium a paradicsomnál káliumot pótló is lehet, azaz káliumhiány esetén a felvehető nátrium, mint helyettesítő elem, kedvezően hat. A túl magas szint a talajszerkezet rontása, a szikesedés miatt káros, de egyes fajtáknál a termés puhulását, minőségromlását is tapasztaltuk. A paradicsom bizonyos szintű tűrése tehát nem jelenti azt, hogy ne lenne káros intenzív termesztésben. A sótartalom emelkedésének ízre, színre, szállíthatóságra kedvező hatása közismert. Amikor a hidrokultúrában jelentkező íztelenség kiküszöbölésére a nátrium zsintet emelték, nem vezetett jó eredményre, mert mert több problémát okozott, mint előnye lett. Erre a problémára azután a klór szint ellenőrzött növelése vált gyakorlattá.

A klór szerepe a növényeknél kettős. Mint általános sejtméreg természetesen káros, azonban több növényélettani vonatkozásban pótolhatatlan tápelem, tehát a tápanyag forgalomból nem hiányozhat. Kis mennyiség kell az élettani folyamatokhoz a paradicsomnak is. A többlete azonban végeredményként számos káros hatással, általában súlyos terméskieséssel jár. Mivel a paradicsom nem az erősen érzékeny kategóriához tartozik, a minőségjavítást célzó só szint emelésnél a klór tartalom növelése vált be a hidrokultúrás termesztési gyakorlatban. A klór szintet szigorúan ellenőrizve állítják be a tenyészidő alatt ajavasolt szintre és így károsodás, terméscsökkenés nélkül javítható a bogyók minősége.

A bór a paradicsomtermesztési gyakorlatban általános bórtrágyázás miatt gyakran találkozunk a bórmérgezéssel. Általában a "lelkes" kötődésjavításra felhasznált bórkezelésekből adódik, és súlyos károkat okozhat. A csészelevelek karmosan besodródnak és elszáradnak, a virágkezdemények elhalnak. Az idős levelek sorvadásával, a levélcsúcsok hervadásával jár a mérgezés.

A bór kedvező és mérgező mennyisége igen közel van egymáshoz. A növény leveleibe beépült bór nem képes hiány esetén áthelyeződni, ezért a bórhiány tünetei mindig a fiatalabb leveleken, hajtáscsúcson, fürtkezdeményeken, kis bogyón jelentkeznek először.

A tenyészőcsúcs elhal, a kis levelek megvastagodnak, törékenyek. A szár is törékeny lesz. A virágok lehullnak, a csészelevelek száradnak. A bogyón a kocsány felől parásodás képződik.

Vas hiánya mindig a hajtáscsúcson kialakuló sárgulással jelentkezik. Leggyakoribb megjelenési időszak tehát az 5-6. fürt kötésének, fejlődésének időszaka, amikor a terhelés a legerősebben nő. Gyakran más mikroelemek hiányával együtt, nehezen azonosítható tünet látható. A levéllemez erős hiánynál az erekkel együtt kifehéredik és a széltől indulva, elszárad. A virágok életképtelenek, nem kötnek, elhalnak, lehullnak, illetve terméselrúgás történik.

A zöld színtestek képződésében betöltött szerepével és egyéb élettani szabályozással a vas is meghatározó elem. A paradicsomtermesztésben nagyon gyakori a vashiány. Oka legtöbbször a vas felvételét akadályozó levegőtlenség, és magas pH, valamint P túltrágyázás. Tehát relatív hiányról van szó, melyet elsősorban a kiváltó okok megszüntetésével és nem a vaspótlásával kell megoldani.

Rézhiány a vízforgalom zavarát okozza, a levelek a főér mentén a színük felé kanalasodnak, de hasonló tüneteket vízhiány és vírusfertőzés is okozhat, tehát azonosításnál körültekintően kell eljárni.

Cinkhiánynál az íz közök lerövidülnek, a hajtáscsúcs felé egyre kisebb és keskenyebbek a levelek. Az érközök szabálytalanul sárgulnak, a levélszél felhajlik, de később a fonák felé kanalasodik. Elhaló foltok jelentkeznek a levélen, levélnyélen és a száron is.

A levélnyél csavarodását, átfordulását is cinkhiánnyal magyarázzák egyes szerzők. Gyakorlati tapasztalat, hogy hajtatott paradicsomban a cink lombtrágyázás és cink alapú növényvédő szer együttes alkalmazása után a levélnyelek kiegyenesedtek (Orosháza, 1997).

Mangánhiány igen gyakran jelentkezik a paradicsom Mn hiány érzékenysége miatt. A finom erezet között kivilágosodó, majd egészen fehér pettyezettség alakul ki, gyakran más mikroelem hiánytünetével együtt (Fe, Mn hiány). Súlyos hiánynál csúcselhalás, teljes levélpusztulás tapasztalható.

Tápanyagfelvétel, tápanyagigény, tápanyagszükséglet

A paradicsom tápanyagfelvétele, különösen a koncentrált érésű fajtáknál bogyók növekedésének időszakában erős és intenzív. Ez természetes is, hiszen a nagy tápanyagtartalmú bogyók tömege 10-25 napos korában megötszöröződik. A hagyományos fajtáknál elterjedt, hogy igénytelen, kisebb tápanyagtartalmú, gyengébb talajon is termeszthető. Ezzel szemben a minőségi, intenzív paradicsomtermesztés csak jó körülmények között, okszerű és megfelelő tápanyag utánpótlással képzelhető el.

A felvett tápelemek növényi részekben történő jellemző megoszlása az élettani folyamatokhoz kapcsolódóan alakul ki. A kalciumot, mint több más zöldség és gyümölcsnél is tapasztaljuk, elsősorban a levél köti le. Az intenzív lombnövekedés tápanyag ellátása tehát egyáltalán nem hanyagolható el. A lombtömeg fejlődésének üteme, nagysága a vegetatív szakaszra jellemző. A tápelemek megoszlását tekintve egyértelmű, hogy a kalcium magnézium és mangán kivételével a felvett tápelemek döntő része a termésben található, tehát annak fejlődéséhez, minőségének biztosításához szükséges.

A levelek tápanyagtartalmának változása jól mutatja az életfolyamatok hatását. A legfeltűnőbb a kalcium felhalmozódása az érés kezdetére, és pont ebben az időszakban érzékenyek a csúcson fejlődő fiatal bogyók a kalcium hiányára.

A nitrogén felvétele a palántakortól az 5-6. fürt kötéséig folyamatosan nő és ekkor éri el maximumát. Az alacsony ellátás miatt a növekedés lelassul, a bogyók apróbbak lesznek, az érés üteme is lassabb! Az első bogyók érésétől hajtatásban a nitrogén-kálium ellátás 1:1,5-2 N/K arány legyen. Szabadföldön a N felvétel általában magasabb, ezért a javasolt N/K arány 1:1,3-1:1,5.

A foszfor felvétele elsősorban a növény fiatal korában, az első 40-50 napban dinamikus. Ezért ebben az időszakban különösen gyakori a foszforhiány. Még egy felvétel-növekedés van a koncentráltan érő ipari paradicsom tömeges virágzása után a magképzéshez. Hajtatásban a felvétel folyamatos és egyenletes. Tehát paradicsom esetében a foszfor klasszikus értelemben vett starter elem, de a folyamatos ellátás is fontos.

Kálium felvétele a paradicsom kálium igényessége miatt az egyenletes és intenzív, a termésérésig folyamatosan nő. A termésben található legnagyobb mennyiségben. A termésszíneződés, bel tartalom, eltarthatóság biztosítása miatt nagyon fontos a magas szintű K ellátás. A szabadföldi konzervipari és kemény húsú hajtatási fajták (un. LSL) káliumigénye még nagyobb.

Kalcium felvételben zavarok nem csak hajtatásban, de a szabadföldi és támrendszeres termesztésben is jelentkezhetnek. A tápelemarányok hibái, a talaj alacsony felvehető Ca szintje, valamint a kijuttatott nagy K adagok rontják a Ca felvételét. Az intenzív növekedéskor a levelek Ca igénye rendkívül nagy.

A magnézium hiány a kálium, vagy kalciumhiány gyakran együtt jelentkezik. A magas talaj pH, 7,5 felett, és kálium túladagoláskor a túlzott ammónium tartalmú (NH₄) trágyázás is ellátási zavart okoz. Nagyon fontos minden termesztési módban a magas Mg igény kielégítése.

Palántakorban a tápanyagfelvétel még kicsi, de nagyon fontos a tápelemek aránya. A jó foszfor ellátás - a kiültetés után legalább virágzásig, terméskötésig - és a jó mikroelem ellátás alapfeltétele a jó minőségű palántanevelésnek. Az első hónapban a kálium felvétele még kisebb a N-nél, de egy hónap után az dinamikusan emelkedik. Az első fürtök kialakulását a palánták tápanyagellátása is meghatározza. A túl korai, 12 napon belüli tűzdelés és a kiültetés előtti kiszáradás az első fürtök elrúgását okozza. A kiültetés utáni kiszáradás és tápanyaghiány miatt az 5-6. fürtök virágképződése zavart és ezek a fürtök hiányosak lesznek. A már sokszor említett magasabb, akár 0,3 % tápoldat hatékony és hasznos a megnyúlás elkerülése miatt.

Kiültetés után a nitrogén felvételének hirtelen emelkedése a jellemző. A virágzásig tartó vegetatív szakasz igen rövid, de a folyton növő, és főként vegetatív fajták nitrogén túladagolását a vegetatív túlsúly kockázata miatt feltétlenül kerüljük el. A virágképzésig folyamatosan nő a tápelemek felvétele. Az intenzív nitrogén felvétellel a növényben a kálium és foszfor aránya csökken ebben az időszakban.

Kötődéstől a termés mennyiségét és minőségét meghatározza a jó nitrogén és kálium ellátás. Az összes tápanyagmennyiség fokozatosan emelkedik, ennek megfelelően emelkedjen a kijuttatott tápanyag mennyiség is. A tápelem arányok szempontjából kiemelhető N/K arány a fejlődés, növekedés irányítás és a vegetatív-generatív egyensúly megtartása szempontjából. A kálium felvételének növekedését az ellátásnál a technológia és fajták eltérő igénye szerint kell figyelembe venni.

Terméséréskor a folytonos növekedésű fajtáknál a kálium szint meghatározó, és a jó nitrogén ellátottsággal együtt úgy célszerű beállítani, hogy a N/K arány a tápoldatban legalább 1:1,5, a kemény húsú és LSL fajtáknál legalább 1:2 legyen. Ez az időszak a legnagyobb terhelésű és legnagyobb tápanyagigényű állapot. Különösen érzékeny időszak ez a fél determinált hajtatott fajtáknál. A terhelés miatt átmenetileg nagyobb N mennyiségre van, illetve lehet szükség a vegetatív - generatív egyensúly fenntartásához az 5-6. fürtnél.

A paradicsom bogyóban a kálium beépülése nagyon intenzív, és N:K aránya fajtátó függően 1:2-2,7. Ezért különösen fontos az érés időszakára a jó kálium ellátás.

Étkezési és ipari paradicsom általános jellemzői

A szabadföldi és hajtatott paradicsom indításakor a foszfor ellátás igény kiemelkedően magas, majd az intenzív növekedés nitrogén szükséglete emelhető ki. Az indítás meghatározza a lombozat fejlődését, a fürtképződést, a virágok termékenyülését. A helyrevetett állományok vetéssel egy menetben végzett foszfor túlsúlyos starter trágyázásának hatása nagyon jelentős. Palántázott állományokban a Mórasol 15-30-15 starter beöntözéssel, illetve beiszapolással végezhető el a közvetlen felvehető foszfor gyökérhez juttatása.

Sorkezelő starter trágyázás hatása helybe vetett paradicsom hozamára (ZKI adatok nyomán)

A szakszerű tápoldatos starter kezelés a gyökerek beiszapolásával, egyenletes tápanyageloszlással és nedvesség tartalommal az indulást, a folyamatos, zökkenőmentes növekedést szolgálja.

Az első fürtök kialakulását a hőmérséklet, a palánták víz és tápanyagellátása is befolyásolja. A kiültetés utáni kiszáradás és tápanyaghiány az 5-6. fürtök virágképződését zavarja, és ezek a fürtök hiányosak lesznek, jelentős terméskiesést okoznak.

Kiültetés után a nitrogén felvételének gyors emelkedése a jellemző (vegetatív szakasz). A felvett foszfor mennyisége kezdetben intenzíven nő, majd a termésérésig közel állandó.

Kötődéstől a termés mennyiségét és minőségét is befolyásolja a jó N és K ellátás. A tápanyagigény fokozatosan emelkedik, döntő a jó K ellátás. A termés növekedéskor a levelek és a bogyók Ca tartalma is növekszik, de rossz ellátottságnál a levél leköti a kalciumot és a bogyókon csúcsrothadást okoz.

Terméséréskor a kedvező N/K arány, 1:1,5- 1:2 melletti jó kálium szint a meghatározó. Ez a legnagyobb tápanyagigényű állapot. A paradicsom bogyóban halmozódik fel a kálium, ott a N:K arány 1:2-2,7, ezért az érés időszakára különösen fontos a jó kálium ellátás.

Hajtatott paradicsom általános jellemzői

A hajtatott paradicsom tápanyagfelvételét és szükségletét a nagyobb a K-igény, és ezzel az 1:1,8 - 1:2,2 N/K arány jellemzi. Hideg hajtatásban a kisebb, fűtött hajtatásban az LSL, valamint kemény húsú fajtáknál a nagyobb K-igénnyel kell a tápanyagellátást számolni. A levelek tápelem tartalma jelentős változásokat mutat a tenyészidő során. Az érésidőre ugrásszerűen emelkedő Ca mennyiség jelzés arra, hogy a bogyókon miért jelennek meg ekkor a csúcsszáradás tünetek. A foszfor és a kálium nagyobb része a termésbe vándorol.

A paradicsom bevezető részében foglaltak egy része elsősorban a hajtatott paradicsomra érvényes. A palántakorban megkezdett táplálást a tenyészidőszakban folytatni kell. Tápanyagszükséglete nagy, hiszen a tervezhető hozamok tápanyagfelvétele jelentős.

Tervezhető hozamok a paradicsom hajtatásban a tápanyagszükséglet számításához

Megjegyzés: A hosszú kultúrás termesztés egy ültetéssel 9-11 hónapos tenyészidőt jelent.

A hajtatott paradicsom tápanyagfelvétele és szükséglete eltér a szabadföldiétől. Hasonló N szükséglet mellett nagyobb a K-igény, és ezzel a N/K arány is 1:1,8-1:2,2 között alakul. Hideg hajtatásban kisebb, fűtött hajtatásban és az LSL, valamint kemény húsú fajtáknál nagyobb a K-igény.

Hajtatott paradicsom tápanyagszükséglete a termés mennyiségének függvényében; g/m²

Megjegyzés: gyenge ellátottságnál 40 % P₂O₅ és 15 % K₂O és N többlet, jó ellátottságnál kevesebb hatóanyag kell, 45 % P₂O₅, 35 % K₂O és 10 % N mennyiséggel.

A féldeterminált és folytonnövő fajták tápanyag utánpótlásának szempontjai

Palántanevelésben a különbség annyiban van, hogy fél determinált fajtát mindig fiatalon kell kiültetni, tehát a túltartást el kell kerülni. A tápoldatozást az első lomblevelek megjelenésétől kell megkezdeni. Ebben az időszakban mikroelemes, magas foszfortartalmú ellátás felel meg a növény igényének. Az EC 2,5-3,5-ig is növelhető annak érdekében, hogy a palánták zömök, erős gyökérzetűek legyenek. Hetente 3-4 szer tápoldatozzuk teljes átnedvesedésig. A párásítás, frissítő öntözés tiszta vízzel, a külső körülményekhez igazodva, kisebb adagokkal történjen.

A féldeterminált fajták gyors lekötése, terhelődése miatt a palánták szokásosnál korábbi kiültetése és növekedésének fenntartása szükséges. Ha a víz és tápanyag ellátás rossz, a főszár leállása miatt a növény késik. A gyors terhelés miatt az ötödik fürtig a szokásosnál lényegesen nagyobb nitrogén mennyiségre lehet szükség. Előfordul, hogy 2:1 N/K arány kell ahhoz, hogy bogyók mérete és a csúcs növekedése is megfelelő legyen.

A színeződés kezdetére azonban már a kálium ellátás domináljon, hogy az érés dinamikus legyen, a bogyók intenzíven színeződjenek, hosszan pultállók maradjanak.

Kiemelhető szempontok:

• a generatív növekedés magasabb N szintet igényel, de a többi tápelem, K, Mg, Ca is fontos.
• a fiatalon kiültetett palánták növekedése ne álljon le.
• a 3-5. fürtnél fokozottan figyelni kell a megfelelő N/K arányra és a Ca ellátásra.

A folytonnövő fajták magas foszfor tartalmú indításával a gyökeresedés gyorsul és a fürtképződés javítható. Nitrogén adag választásánál a vissza fogott kezdeti növekedést kell szabályozni, mert a gyorsan vegetatív túlsúlyba kerülő állományt később visszaállítani már nagyon nehéz.

Az első fürtök bogyóinak növekedésével arányosan kell emelni a heti tápanyag mennyiséget. A vegetatív-generatív egyensúly a terhelés, talaj típusa és az időjárási tényezők függvényében tartható.

Kiemelhető szempontok:

• Tervezhető termés a termesztési feltételek megfelelő kialakítása esetén hosszú kultúrában 25-40 kg/m², rövid kultúrában 10-15 kg/m².
• A tápanyagellátás kritikus szakaszai: a palántanevelés – kiültetés – gyökeresedéskor, majd az 5-8. fürtök kötésekor, és a teljes terhelés kialakulásakor.