Foszfor (P)

Élettani szerepe

Az életfolyamatok energiarendszerében fontos, valamint a generatív szervek zavartalan működése szempontjából meghatározó elem a foszfor (P). A növény energiaforgalmában szereplő anyagok (adenozin-foszfátok, ATP, ADP) építőeleme. Főként a növekedés és generatív fejlődésben nagyon fontos tényező az energiaszállításon keresztül. Közvetlen szerepe van a magképződésben és ezen keresztül áttételesen a termésre is hatással van. A növények több formában is felveszik az oldható foszfort. A növényben könnyen és gyorsan mozog, viszonylag könnyen mobilizálódik, ezért jelennek meg a tünetek az idősebb leveleken.

A gyökerek a foszfort csak kis távolságból képesek felvenni, ezért a közvetlen hozzáféréshez a gyökérzónában egyenletes ellátás és a fejlettebb gyökérzet a jó foszforháztartás alapja.

A növények foszfor felvétele általában két ciklusban jelentősebb. Először az induláskor, intenzív növekedés kezdetén, amikor a növény energiarendszere igényel viszonylag nagyobb mennyiséget. Az első szakasz a vegetatív fejlődést és a virágképződést is befolyásolja, így van közvetlen hatása a termésre is. A jellemzően egyszerre érő zöldség, gyümölcs, és szőlőnél is ez a két felvételi szakasz emelkedik ki. Először a fiatal növények vesznek fel viszonylag sok foszfort a csírázás, gyökérnövekedés, hajtásnövekedéshez. Majd egy másik, ennél kisebb emelkedés a virágzás és termések érésekor, a magképzés során jelentkezik. A folytonos növekedésű kertészeti növényeknél a felvétel folyamatosan elnyúlik a teljes tenyészidőre. Majd a magképződés, a termésfejlődés időszakában, mikor a generatív szerv nagy energiaigénye miatt van szükség több foszforra. A magképződéskor szintén meghatározó tápelem, és ezzel a termés mennyiségére is van hatása. A folytonos növekedésű kertészeti növényeknél a felvétel folyamatosan elnyúlik a teljes tenyészidőre.

A foszfor élettani szerepének összefoglalása:

• segíti a növekedést, gyökérfejlődést és a generatív fejlődést (virág-, mag-, és termésképződést),
• fokozza a szárszilárdságot, ellenálló képességet (vízgazdálkodás, szárazságtűrés),
• kedvező a termésminőségre, koraiságra,
• fehérjeképződésben energia-forgalomban,
• építő elem fehérjékben és szerves vegyületekben.

A foszfor hiányának legjellemzőbb tünetei:

• sötétzöld, majd vörösesbarna levélfonáki elszíneződés az alsó levelektől indulva
• felkopaszodás indul meg tartós hiány esetén
• gyenge a növekedés, gyökérképződés, vékony és rövid a szár
• a gyökér hosszú, szálas vörösesbarna
• a termés fejletlen, torz a virágfejlődés, kötődés hibái miatt

Túladagolása közvetlenül nem okoz jellemző tüneteket, a mikroelemekkel szembeni tápelem antagonizmusa áttételesen hiánytünetek okozhat, ezért természetesen nem javasoljuk túlzottan nagy mennyiség kijuttatását.

Talaj összefüggések

A talajok igen magas foszfortartalma ellenére kérdéses lehet a foszforellátás, mert csak a talajoldatban lévő 0,1-1 kg/ha foszfor közvetlenül felvehető. A növények átlagos foszforfelvétele a tenyészidőben 10-30 kg, de az intenzív kultúráké ennél több. A tartalékok feltáródásának mértéke, üteme a termesztéshez kevés és nem is igazodik ahhoz. Ezért van szükség a kritikus időszakokban a felvehető foszfor pótlására.

A foszfor gyengébb mozgású a talajban, mint bármely más elem, a talaj só szintjét nem emeli, ezért indokolt esetben alkalmazható egyszerre nagyadagú kijuttatása is. De a lekötődés és a jelentős mértékű tápelem antagonizmus miatt sem a nagyadagú trágyázás, sem a túlzott mértékű P szint nem kívánatos. Javul a felvétel nedvesebb talajon illetve a talaj hőmérséklete a gyökérműködésen keresztül is lényegesen befolyásolja a P felvételét. Hűvös talajon, fiatal növényeknél az említett okok miatt alakul ki legtöbbször foszforhiány. Zöldségeknél 5 ^oC csökkenéssel akár 50 %-kal is visszaesik a felvétel ugyanolyan ellátásnál. Az intenzív technológiák könnyen oldható, és folyamatos foszfor ellátásának a szerepe ezért fontos.

Tápanyagellátási összefüggések

A tápanyagellátásban, vizsgálatokban leggyakrabban foszfor-pentoxid (P₂O₅) formáját használjuk, mely a tiszta tápelem formának több mint kétszeresét jelenti.

Az intenzív termesztésben a N és K szintjénél lényegesen kisebb mennyiségű, de egyenletes ellátás kívánatos a jó fejlődéshez, a vegetatív-generatív egyensúly fenntartásához. A megosztott kezelések, a komplex tápoldatozás folyamatosan biztosítja a megfelelő foszfor ellátást, tehát a korábbi nagyadagú alaptrágyázásokra nincsen szükség. A jó nitrogén ellátás a foszfor felvételét is javítja.

A felvehető foszfor szint, 100 mg/kg Al-oldható foszfor ellátottság esetén a gyökérzónában hozzávetőlegesen 400 kg/ha Al-oldható foszfor mennyiség van. Ugyanakkor a talajoldatban, talajtípustól függően mindössze 0,5-1,0 kg azonnal hozzáférhető mennyiség található, és ennek feltöltődése általában lassú, talajtípus függő. Az azonnal felvehető mennyiség a foszforigényes időszakban a növénytermesztés számára is kevés, és még inkább az igényes kertészeti kultúrákban.

A lassan oldódó foszfor műtrágyák a tartalékoló tápelem ellátásra, alaptrágyázásra alkalmasak. A korábbi gyakorlatban a lassan oldódó műtrágyák miatt a foszfor klasszikusan alaptrágya tápelem volt. Ezeknél a növényeknél bedolgozás egyenletessége a hozzáférhetőséghez, felvételhez kiemelten szükséges. A nagyobb adagú kijuttatás esetén kedvező, hogy a sótartalmat csak kissé emelik, de a lassú feltáródás, különösen a korai hideg időszakban nem nyújt megfelelő ellátást. A gyorsan felvehető, jól oldódó formák (elsősorban monokálium-foszfát), mono és komplex műtrágyák is biztosabb korai ellátást, jobb starterhatást jelentenek.

A folyamatos ellátásra komplett fejtrágyázással, illetve tápoldatozással kijuttatott könnyen oldható foszfort használunk. A tápoldat savanyítására felhasznált foszforsav jelentős tápanyag bevitelű, és intenzív tápoldatozásnál a teljes szükségletet is fedezheti.

Alaptrágyaként a talaj foszforellátottságának függvényében ősszel vagy tavasszal, mono vagy komplex műtrágyákkal pótolható a hiányzó foszformennyiség. Általában 30-100 kg/ha hatóanyaggal végezzük az alaptrágyázást, figyelembe véve a talaj foszfor ellátottságát, és azt, hogy a szerves, illetve istállótrágyák 10 tonnás adagja mintegy 10-12 kg P₂O₅ hatóanyagot jelent szántóföldön a kezelés évében. A szuperfoszfát, valamint ammónium-foszfát műtrágyák alaptrágyaként bedolgozva (35 cm) olcsók és jók. A komplex foszfortúlsúlyos műtrágyákat pedig inkább starterként célszerű kijuttatni (15-20 cm), és ezek a gyökérzet növekedésével folyamatosan mosódnak le az alsóbb gyökérzónába, és gyakorlatilag veszteség nélkül feltáródhatnak.

A tőzegkeverékek P megkötése a síkláptőzeg alapúaknál igen nagy lehet, ezért azok P trágyázására különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. Palántanevelő, zöldség és dísznövényhajtató keverékekhez 2-3 kg szuperfoszfát vagy 2-3 kg magasabb P tartalmú mikroelemes komplex műtrágyát kell adagolni m³-ként. Termesztő talajon 6-12 dkg komplex indító adag javasolható m²-ként sekélyen, vagy közép mélyen bedolgozva.

A foszfort, mint startert, mint indító tápelemet is ki kell emelni. Zöldségfélékben ezért a P trágyázásban azt az elvet is követhetjük, hogy az alaptrágyázás 35 cm-en az egyenletes és későbbi időszak, a startertrágyázás 15 cm-en az indulás (csírázás, ültetés) ellátását biztosítja. Ezért lehet fontos a P adag megosztása. Ültetéskor, illetve az álló kultúrák virágzása előtti starter tápoldatozásra kimondottan magas P tartalmú, speciális indító műtrágyát lehet felhasználni.

Tápoldatozásban a foszfor mennyisége elsősorban a talaj ellátottságától függ, Általában a tápoldat 60-90 mg/l P₂O₅ hatóanyag mennyiséget tartalmazzon, de P felhalmozódáskor csökkentjük a tenyészidőszak második felében, vagy el is maradhat. Talajon az alacsonyabb, kőgyapoton a magasabb érték javasolt, mivel ott feltáródás nincsen. Figyelembe kell venni foszforsav adagolásnál annak P hatóanyag szolgáltatását.

Foszforpótlásra, kiegészítésre használható műtrágyák

Zöldségfélék vonatkozása

A foszfor a zöldségnövények indulásának meghatározó eleme, mivel a gyökérzet és hajtás tömegének gyarapodása rendkívül gyors. A gyökérképződést meghatározó szerepe általánosan ismert, de befolyásolja a virágképződést, ezen keresztül a kötődést is.

A zöldségnövények foszforigénye szélesebb határok között van. Kiemelten magas igény a nitrogénhez viszonyítva nem jellemző. A gyökérzöldségek és káposztafélék viszonylag nagyobb igényűek. Inkább az intenzív termesztésben kritikus indulási szakasz ellátásának problémái jellemzők a termesztésben.

Hiánytünete a gyökérképződés zavara miatt gyengébb, hosszú szálas, kis tömegű, vöröses színeződésű a gyökérzet. A hajtások vékonyabbak, rövidek, fejletlenek. Az idősebb levelek fonáka sötétzöld, lilás. Az alsó idősebb levelek nagyobb felületen sárgulnak, lehullnak. A termés torzult, kisebb, a magok fejletlenek.

A túladagolás közvetlen hatással ritkán van. A mikroelemekkel, kalciummal alkotott vegyületei oldhatatlanok, ezért gyakorlatilag veszteséget jelentenek, és relatív hiány miatti tüneteket is okozhat a túladagolás.

Gyümölcsfélék vonatkozása

A foszfor felvétele az éves fejlődés kezdeti szakaszában, az új szervek képződésekor jelentősebb, tehát starter jellegét figyelembe vehetjük a technológiában.

A fás szárú növények foszforfelvételének dinamikája hasonló a lágyszárúakéhoz, talán egyenletesebb a tenyészidő folyamán. A felvétel csúcsa a fakadás időszakában van, ezért jó a starterkezelések hatása.

A felvételben jelentős szerepe van a gyökerekkel együtt élőgombáknak is. A foszforgazdálkodásban is fontos szerepet tölt be a tárolt mennyiség. A hosszan tartó tavaszi hideg felvétel gátlásakor a káros hatást jól csökkenti a jó kondíciójú fa a tárolt készlet feldolgozásával.

Gyümölcsök foszforhiány tünete nem gyakori. A gyümölcsfák levelei kisebbek, keményebbek, először sötétebbek, majd vöröses, barnás árnyalatúak, a hajtáson kissé felállóak. A növekedés gátolt, a virágzás, terméskötés rendellenes.

Túladagolása nem jellemző az árutermelő gyümölcsösökben. Közvetve lehet hatással a tápanyagforgalomra, de nem halmozódik fel, mert rosszul oldódó formákban tárolódik. Meszes talajú ültetvényekben, illetve savanyú talajokon a felvehetősége minimális.

A foszfor iránt legigényesebbek a bogyósok.

Szőlő vonatkozása

A foszfor a szőlőnél, mint a termékenységet meghatározó tápelem emelhető ki. A gyökérnövekedésben, termő rügyek kialakulásában, és a termékenyülésben is fontos szerepe van. Felvételében a kötődés után a bogyófejlődés alatt van a csúcs. A generatív élettani hatásánál ki kell emelni a megfelelő bór és cink ellátás jelentőségét is. Közvetve hatással van a növekedésre is. Jó ellátás javítja az egy hajtáson képződő fürtkezdemények számát, azaz a termékenységet. Hatással van a fürtök méretére és a bogyók számára, a vesszők beérésére, és a fagyállóságra is, melyeknél a megfelelő kálium ellátással együtt fejti ki kedvező hatását.

A növény fás részeiben van valamivel nagyobb mennyiség, és azonos a levelekben és a termésben..

Foszforhiánynál a fejlődés elején a felső levelek erősen zöldek, sötétek. A levéllemez kemény, fémes csillogású, a széltől kezdődően barnás-lilás színeződésű nekrotikus foltok jelennek meg. A hajtásnövekedés csökken. A fürtök kicsik, a megtermékenyítés hiányos, a fürt "ablakos".