Klór (Cl)

Élettani szerepe

Esszenciális, kis mennyiségben pótolhatatlan tápelem, de a kertészeti gyakorlatban túlzott mennyiségével okozott károk miatt "tiltott elem". Kis mennyiségre tehát szükség van, mert a klórnak (Cl) a fotoszintézisnél, a vízháztartásban pótolhatatlan szerepe van. Szükséges mennyisége a környezetben szinte mindig rendelkezésre áll, hiányával tehát nem találkozunk. Salátánál és paradicsomnál végzett vizsgálatok során mértek pontos adatokat. A klórhiányos növények növekedése zavart szenved, a hajtások száraztömege a jól ellátott növényekéhez viszonyítva 50-70 %-kal is csökkenhet.

A termesztésbe túlzott mennyisége elsősorban a klór tartalmú kálium műtrágyák, az öntözővíz és fertőtlenítő szerek maradékával szennyezett szerves trágyával kerülhet. Sejtméregként a kertészeti növények nagy részénél az érzékeny növényeken okoz mérgezési tüneteket, melyek sokszor nem is jellemző tünetek, nehezen azonosíthatók.

Klórérzékenységről akkor beszélünk, ha a klórtartalom emelkedésével mérhető terméskiesés, és/vagy minőségromlás következik be, esetleg mérgezési tünetek jelennek meg.

A kertészeti növények klórérzékenysége (Szakirodalmi adatok alapján)

Növények klórérzékenysége homok és hidrokultúrás termesztési körülményekben (CHAPMAN és mtsai. 1966 nyomán)

Megjegyzés: A hidrokultúrás körülmények közötti klórérzékenység felhívja a figyelmet olyan növényekre és összefüggésekre is, ahol a termesztési körülmények között a klór tartalom káros hatásait másként tapasztalták.

Fontos megjegyezni, hogy a növények általában 1990 előtt készült klórérzékenységének besorolásai a régi, konstans fajtákkal történő hagyományos termesztés alapján készültek, és a hibrid fajták érzékenyebbek!

Talaj összefüggések

A talajban nem kötődik meg, ezért csak a folyamatos utánpótlása során okozhat nagyobb gondot. Viszonylag könnyen kimosódik, ezért az őszi alaptrágyázással kijutó klór mennyisége a késő tavaszi kiültetésekben már látványosabb kárt nem okoz. Fejtrágyaként azonban csak a klórt tűrő növényeknek javasolhatjuk, mert az érzékeny növények gyökeréhez jutva már problémát okozhat.

Tápanyagellátási összefüggések

A növények szükséges tápelemeként a termesztési környezetben jelen van, pótlásának kérdésével csak speciális esetben foglalkozunk. Túlzott mértékének elkerülése azonban fontos feladat az általában klór érzékeny kertészeti növények intenzív termesztésében. A megelőzés alapja az elsődleges beviteli források, klórtartalmú kálium és komplex műtrágyák, szennyezett szerves trágyák, klóros öntözővíz részbeni, vagy teljes kizárása a termesztésből.

A klórmentességet a klórérzékenység figyelembe vételével differenciálni kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a kevésbé érzékeny növények kálium alaptrágyázása történhet klórtartalmú komplexszel, vagy kálium-klorid kálisóval. Fejtrágyázást kockázatmentesen azonban csak a klórt tűrő növényeknél végezhetjük klóros műtrágyával. Intenzív termesztésben már a közepesen klór érzékeny és érzékeny kultúrákban klórmentes technológiát kell alkalmazni, amiben az alaptrágyázást végezhetjük esetleg csökkentett klórtartalmú készítménnyel, de a tenyészidőben a kénellátást is figyelembe véve már szulfát alapú készítmények jöhetnek szóba.

A tápoldatos, hidrokultúrás körülmények között a klór jelenlétét még szigorúbban kell kezelni, az érzékenységnek megfelelő küszöb alatt kell tartani a gyökérzónában. Amennyiben az öntözővíz klórtartalma magas, víztisztításra van szükség a biztonságos termesztéshez

Zöldségfélék vonatkozása

A klórérzékenység megítélése nem egységes, de ennek egyik alapvető oka a 90’-es években végbement teljes hibrid generációra történő fajtaváltás. A konstans fajták eltérő gyökérzete, növényélettani jellemzői miatt kevésbé voltak érzékenyek, illetve a klór károsító hatása nem jelentkezett látványosan. Az intenzív hibrid fajták általában igényesebbek és gyakran érzékenyebbek is, tehát gyorsabban és erősebben jelentkeznek a károsító hatások.

Paradicsom hajtatásban az ezredforduló táján indult el általánosan a kontrollált klóradagolásos tápoldatozási technológia. A magasabb EC-t jelentő technológia a száraz anyag, íz anyag, érésütem javítása miatt nyert teret. A tápelemekkel magasabbra emelt hatásos EC szinten a költségnövekedés miatt gazdaságtalan lenen a termesztés, míg a jól oldódó és olcsó kálium-kloriddal a technológia jól kivitelezhető.

A zöldségfélék klórérzékenysége és öntözővíz korlátozás a klórtartalom függvényében; mg/l (WILLIAMS-GOSTICK, 1981 nyomán)

*Megjegyzés: az értéket meghaladó mennyiség már levélperzselődést okoz.

Gyümölcsfélék vonatkozása

A gyümölcsféléknél is elsősorban többlete esetén okozott mérgezéssel okoz problémát az érzékenyebb fajoknál. Néhány gyümölcs homokon végzett hidrokultúrás vizsgálatában, a gyökérzetet közvetlenül érintő tápoldatban lévő klór mennyiségére nem a termesztési gyakorlat szerinti érzékenységgel reagáltak a gyümölcsök. A közepes tűrőképességű kategóriába a szamóca és a kajszi került 700-800 mg/l Cl szinttel. A körte, alma, szilva a kis tűrőképességet jelentő csoportban voltak, 450-650 mg/l Cl tartalomnál.

Őszi klóros műtrágya kijuttatáskor nagyobb adagban is kisebb károsodást okozott a könnyű kimosódás miatt. Ugyanis a talajban nem kötődik meg. Intenzív termesztésben részben a nagyobb műtrágya adagok, valamint a nagyobb érzékenység miatt célszerű egy-egy kategóriával feljebb kell figyelembe venni a korábban készült besorolások értékelését.

A szamóca klórérzékenysége kiemelkedik, de a málna, ribiszkék vizsgálata is a jelentős terméskiesést, fejlődés elmaradást mutatott a klóros káliumpótlásnál. A csonthéjasokon, különösen cseresznyén és őszibarackon jellegzetes szabálytalan levélszél perzselési tüneteket okoz a klór túlzott mennyisége.

Kiemelhető érzékenységűek tehát a csonthéjasok és bogyósok.

A gyümölcstermő növények klórérzékenysége és az öntözővíz klórtartalmának határértékei; mg/l (WILLIAMS-GOSTICK, 1981nyomán)

*Megjegyzés: az értéket meghaladó mennyiség már levélperzselődést okoz.

Szőlő vonatkozása

A klór hatásának megítélése a szőlőtermesztésben nem olyan egyértelmű mint sok más kertészeti növény esetében.

A klóros kálium műtrágyák hagyományos technológiában történő használata a klórérzékenységről reális hatást nem mutat, hiszen az általában ősszel kijuttatott klór a gyökérzónában viszonylag könnyen lemosódik. Az intenzívebb termesztésben a szőlőt már klórra és sóra érzékeny növényként kezeljük és a nagyobb adagú kálium műtrágyázása szulfát formában történik.