Nitrogén (N)

Élettani szerepe

A növény működő, vegetatív részein keresztül közvetve, a termést képező részének növekedésével közvetlenül befolyásolja a termesztés mennyiségét. A nem biológiai termésért termesztett zöldségnövényeknél, mint a levélzöldségek, saláták, gyökérzöldségek káposztafélék, egyértelműen közvetlen befolyással van a termésre, a termés mennyiségének közvetlen szabályozója.

A nitrogén a vegetatív részek, gyökérzet, szár és levelek, valamint a termések növekedésének tápeleme. A fehérjék építőelemeként a növények testének része, a zöld színtesteknek is alkotóeleme a nitrogén. A fehérjék, fehérje típusú vegyületek a felépítésben és az életfolyamatokban is meghatározó szerepűek. A nitrogén a levelek öregedését gátolja a vegetációs növekedési folyamatok serkentésével. Amikor az alacsony nitrogén ellátásnál a szénhidrát aránya emelkedik, a növény lilás színeződésű lesz. Egyébként az alacsony tápanyag ellátásnál a világos, sárgászöld színeződés jellemző.

A fejlett növények a levegő magas nitrogén tartalmát nem képesek hasznosítani. A levegő nitrogén a talaj nitrogénmegkötő szervezeteinek működésén keresztül biztosít esetenként jelentős mennyiségű, már felvehető tápanyagot. Gyökéren keresztül az ammónium és nitrát forma, lombon és zöld növényi részeken keresztül pedig még az amid formája (karbamid) is felvehető.

A termesztett növények nitrogén felvételének jellegzetes dinamikája van. A fiatal növények kevesebbet, majd az intenzív növekedés és termésképzés folyamatában fokozatosan növekvő mennyiséget vesznek fel. A N felvétel üteme összefüggésben van a terheléssel, valamint az évszakokkal is. Télen ugyanis csökken a N felvétel, mert az alacsony besugárzás, fényerő miatt lassabb a fotoszintézis és ezzel a N beépítése is lassabb.

A nitrogén élettani szerepének összefoglalása:

• sejtalkotó, enzimek, fehérjék, klorofill építőeleme
• növekedés meghatározója
• termésmennyiség szabályozó
• levelek öregedését csökkenti

A nitrát (NO₃) nitrogén, a gyökéren keresztül legjobban felvehető, gyorsan mozgó elemforma. A NO₃ a növényben kedvező megvilágítás esetén folyamatosan és gyorsan beépül, de borús, hűvös időszakokban az átalakulás lassú, a növények NO₃ szintje magasabb. A NO₃ feldolgozás sebessége emellett növényi jellemző is. Az egészségügyi szempontok miatti nitrát tartalom a korai zöldségféléknél fontosabb szempont, és több termesztéstechnológiai elem helyes alkalmazása, valamint a genetikailag alacsonyabb szintet tároló fajták választása garantálja a biztonságosan alacsony szintet.

Az ammónium, (NH₄) könnyen vehető fel, de eltérő a felvétel intenzitása. Savanyító hatása lúgos körülmények között igen kedvező a gyökérélet szempontjából. Túlzott mennyisége gyökérperzselést is okozhat, tehát káros. Hűvös, levegőtlen talajon, de karbamid túladagolásakor halmozódik fel ilyen mértékben.

A karbamid (CO(NH₂)₂) a lombon közvetlenül felvehető amid forma. A lombon felvett karbamid nem épül be a növénybe, hanem a fehérjeszintézis folyamatában nitráttá alakul és úgy vesz részt a folyamatban. A gyökerek számára csak átalakulási folyamat után válik a felvehető formákká és ezzel folyamatos ellátási formaként hasznosul.

Hiányának legjellemzőbb tünetei:

• alsó levelek sárgulnak, néha a levél erek sárgábbak,
• egész növény világosabb árnyalatú lehet,
• szár vékonyodik, gyenge, a hajtáscsúcsok jellemzően vékonyodnak,
• gyökér vékony, nem ágazik el, fehér,
• fejlődés, növekedés észrevehetően lelassul,
• levél erek vörösek vagy sárgák a szénhidrát felhalmozódás miatt,
• termésmennyiség csökken, színeződése, minősége is gyengül.

Túladagolásának legjellemzőbb tünetei:

• tenyészidőszak megnyúlik,
• vegetatív jelleg erős, levelek túlméretesek, szár, hajtás irreálisan vastag,
• torz virágfejlődés, rossz a kötődés, gyakori a virághullás,
• terméselrúgás, torzulás, zavart termésfejlődés,
• hosszú érés, késői termés, beltartalom gyenge, szín, íz, pultállóság gyenge,
• tárolhatóság rossz, nagy a tárolási veszteség, tárolási betegségek fellépése erős,
• ellenálló képesség csökken élő és élettelen környezeti hatásokkal szemben is.

Talaj összefüggések

A nitrogén talajban természetes körülmények között szerves formában van, melynek bomlási folyamatának termékei a felvehető formák. A feldolgozás természetes folyamatában és a tápanyagellátásban is szerepel a karbamid forma, mely a gyökereken keresztül még nem felvehető.

A mennyisége 20 cm átlagos adottságú talajrétegben a szerves anyagban eléri a 19-20 tonnát, míg a talajlakó mikroszervezetekben is van 3-4 tonna mely folyamatos bomlással szolgáltat felvehető nitrogént.

A talajok vízben oldható N tartalma az összes N-nek mindössze 1-2 %-a. A talajban csak az NH₄ kötődik meg, a NO₃ nem, ezért is mosódik ki könnyen. Ez az egyik oka a N trágyázás eltérő hatékonyságának. Ugyanis a ritka nagy adagú N trágyázás sokkal kisebb hatékonyságú, mint a gyakoribb, de kisebb adaggal történő, mely a sószint, kisebb veszteségek és folyamatos illetve egyenletesebb ellátás szempontjából is kedvezőbb.

A nitrát (NO₃) nitrogén a talajban gyorsan mozgó, tehát igen könnyen kimosódó elemforma. Túlzott intenzitású öntözés és csapadék a gyökérzóna teljes mennyiségét kimoshatja. Homoktalajon például egy órás 40 mm vízadaggal 60 cm alá mosódik. A kalcium-nitrát, mészsalétrom formája a talajt inkább lúgosítja. Vizsgálatokban 30 mm öntözéssel homokon 30 cm, homokos vályogon 15, agyagtalajon 10 cm átlagos nitrogénmozgást mértek.

Az ammónium, (NH₄) könnyen vehető fel, de eltérő a felvétel intenzitása. A talaj szerves kolloidjaihoz, valamint a zeolit típusú anyagaihoz (rétegszilikátok) kötődik, ezért veszteségei kisebbek, a szolgáltatása folyamatosabb. Mivel a talajban részben nitrifikálódik, savanyító hatású, túlzott mértékű jelenléte a perzselés veszély és a kation összetétel miatt sem kívánatos. Az ammónium-szulfát formája különösen savanyító, ezért a kémhatás emelkedésének kezelésére alkalmas. Hűvös, túl nedves, és túlságosan száraz talajon, karbamid túladagolásakor is felhalmozódik. Savanyú kémhatásnál rosszabb a felvétele.

A karbamid (CO(NH₂)₂) amid nitrogénje a szerves anyagok bomlásának köztes N formája és több műtrágya hatóanyaga (karbamid, mikramid, komplex műtrágyák, kalcium-cianamid). Kétlépéses átalakítás után a talajlakó élőlények tevékenységével válik felvehető formákká. Ammonofikálódása és nitrifikálódása miatt savanyító hatású. Az átalakulás folyamata a talajnedvesség tartalmának, hőmérsékletének, biológiai aktivitásának függvénye. Nedves, felmelegedett talajon az átalakulás néhány nap alatt végbemegy, de a lehűléssel, szárazabb körülményekkel több hetesre lassul, illetve meg is ál az átalakulás folyamata.

A korszerű, karbamid N formát is tartalmazó műtrágyák nitrogén szolgáltatását ez a hatóanyag teszi részben szabályozottá, hiszen a könnyen felvehető nitrát és ammónium mellet a nitrifikációval a karbamid csak megfelelő nedvesség és hőmérséklet esetén válik felvehetővé. A növények nitrogén igénye pedig éppen ekkor nagyobb. A környezetvédelem nitrát terhelési követelményei és a folyamatos N ellátás miatt a karbamid és annak hosszabb láncú, még lassabban oldódó és feltáródó formái széles körben terjednek.

Alacsony hőmérsékleten az átalakulási folyamat megáll az első lépcsőfoknál, és a már említett NH₄-nál ismertetett perzselési gondokat okozza. Ezért hajtatásban karbamid, vagy karbamid alapú műtrágyát, nem használunk, szabadföldi kertészetben legfeljebb az alaptrágya egy részeként célszerű javasolni, és fejtrágyaként is csak megosztott nitrogénformában használjuk, mint lassított formát.

A talajlevegőben és levegőben lévő 78 % elemi nitrogén a nitrogént megkötő szervezetek révén kerül a tápanyagforgalomba. A talajélet jelentősen befolyásolja a hasznosítható nitrogén mennyiségét. A nitrogént megkötő szervezetekkel élő pillangós növények megkötése igazán jelentős nitrogén mennyiséget ad, hiszen a benne lévő nitrogénkötő szervezetek összetételétől függően 80-300 kg/ha lehet a lekötött mennyiség. Legaktívabbak a szimbióta, majd az együtt élők és legkevésbé a szabadon élők. A talaj nitrogén forgalmát serkentő, valamint nitrogént megkötő szervezetekkel már talajt kezelő készítmények is forgalomba kerülnek.

Tápanyagellátási összefüggések

Mint a növekedés tápeleme, elsősorban a tenyészidő első felében kiemelt jelentőségű a jó nitrogén ellátás. Már szó volt arról, hogy az intenzív növekedési helyek tápanyag és energiadepót képeznek. Ez azt jelenti, hogy a fejlődő részekhez irányul a tápanyag és energiaszállítás. A felgyorsuló felhasználás a termelés serkentője, tehát a fotoszintézis, az asszimiláció, a tápelemek és víz felvételére, szállítására is serkentő hatású.

A gyorsan kialakuló hiánytünetek, és túlzott mérték káros hatásait ismerve a gyakorlatban a kisebb adagú, többször ismételt kijuttatás már korábban széles körben elterjedt. A felvehető nitrogén mennyiségének gyors változása miatt alakult ki a megosztott kezelése, a nitrogén fejtrágyázás gyakorlata. A nitrogén fejtrágyázás úttörő volt a folyamatos ellátás gyakorlatában és jelentőségét növeli, hogy a környezet és egészségvédelmi szempontból is kívánatos.

Alaptrágyaként, különösen tápoldatos termesztésben csak minimális, a kezdeti fejlődéshez szükséges mennyiséget juttatunk ki, akár őszi, akár tavaszi kultúráról van szó. Alaptrágyázásra elsősorban az ammóniumforma alkalmazható és kisebb mennyiségben jöhet szóba nitrátforma, valamint lúgosabb területen szulfát a közvetlen ellátáshoz. A karbamid alaptrágyázás lassúsága, valamint a kertészeti kultúrák perzselési kockázata miatt nem javasolt, nem használjuk. A környezetvédelem nitrát terhelési követelményei és a folyamatos N ellátás miatt az új típusú karbamid származékok, hosszabb láncú, még lassabban oldódó és feltáródó formái szélesebb kőrben terjednek szabadföldi termesztésben.

Ősszel növénymentes területen, jogszabály szerint is, csak a szármaradványok, szalma bomlásához szükséges mennyiséget adjuk, az úgynevezett pentozán hatás elkerülése miatt. Ennek mértéke a maradvány 1 tonnájára 8 kg N hatóanyag. Gyakorlatban ez a szokásos maradványok esetén, szántóföldön 30-60 kg N hatóanyag, azaz 100-200 kg/ha Ammóniumnitrát adagot jelent.

A tavaszi alaptrágyázással 30-60 kg/ha mennyiséget adhatunk vegyes nitrogén formában, és célszerűen a körülményeknek megfelelő komplex műtrágyával kijuttatni. A mono műtrágyákból ammóniumnitrát, mészammon-salétrom típusok, illetve lúgos talajon ammóniumszulfát jöhet szóba, ha nem komplex műtrágyát használunk.

N forrásként jó minőségű istállótrágyából első évben 10 t-ként 10-15 kg N hatóanyagot, pillangós növények után pedig 25-61 kg/ha N hatóanyagot számolhatunk. A bab és borsó 25 kg/ha, a jobb minőségű lucerna pedig 40-50 kg/ha nitrogén mennyiséget szolgáltat.

A N trágyázás mértékét szabadföldön a szervesanyag-tartalom, mint természetes N forrás befolyásolja. Alacsony humusztartalmú talajon jóval nagyobb N mennyiséget kell adni, mint jó humusztartalmú, középkötött talajon. Az erősen kötött talajok N szolgáltatása is rosszabb, ezért azokon is nagyobb szükséglettel kell számolnunk.

Tápoldatban a N mennyisége, valamint az optimális N/K arány kialakítása egyaránt fontos. A tápoldatban a fő N forma a nitrát, és kis mértékben az ammónium, és csak talajon, kis mennyiségben, mint lassú N forrás lehet karbamid. Egy liter tápoldatban a szokásos N mennyiség talajon 100-160 mg, kőgyapoton 160-250 mg (ez megfelel g/m³ mennyiségnek). Az alacsonyabb értékek általában dísznövényeknél, illetve a téli időszakban jellemzők.

A tápoldat savanyítására felhasznált salétromsav N szolgáltatását a N adagból le kell vonni. Tápoldatban a N formára általában jellemző, hogy 80-90 % NO₃, tehát nitrát és 10-20 % az NH₄, ammónium. Nagyobb ammónium adagok nyáron és talajon engedhetők meg, de csak olyan állományban, ahol a talaj nem melegszik fel és a nitrifikációhoz megfelelő talajélet van. Tőzeges homok és tőzegkeverékek inaktív közegként kezelhetők. Mivel a N felvétele a besugárzástól is függ, az ilyen szempontból jobb hazai viszonyok miatt nagyobb N igénnyel kell számolni a holland és más északra eső hajtatási szaktanácsadáshoz képest.

A nitrogén ellátás a tápelemek között üzemi termesztésben talán legnagyobb hagyományokkal bíró a műtrágyázásban. A jelenleg változatos nitrogénformák, illetve azok jelentős felhasználhatósága miatt műtrágyáknál tehát nem csak összes N tartalmuk, hanem annak formája is fontos a tápanyag ellátásban.

Az intenzív kertészeti termesztésben kiemelkedik a nitrát műtrágyák jelentősége. A nitrát formákat savanyú körülmények között is előnyben kell részesíteni. Az ammónium, mint ki nem mosódó, folyamatosabb ellátást biztosító, jól felvehető forma szintén fontos, de hideg gyökérkörnyezetben perzselésveszélyes lehet. Rosszabbul felvehető 6,5 pH alatt, ezért különösen hidrokultúrában szabályozott mennyiségben adagolható. Az átfogó, tartósabb hatás, a kiegyenlített N szolgáltatás, valamint a felhasználási célnak megfelelően a műtrágyák többsége vegyesen tartalmazza a különböző N formákat.

A korszerű kertészeti komplex műtrágyák általában a nitrát és ammóniumformát, valamint kisebb mennyiségű biuretmentes karbamid nitrogént is tartalmazhatnak lassú hatású komponensként. A műtrágya nitrogén szolgáltatását a hatóanyagforma teszi szabályozottá, hiszen a leggyorsabb a nitrát, az ammónium valamivel lassabb és a karbamid az átalakulás függvényében a leglassabb.

A nitrogén ellátásnak gyors mozgása, viszonylag nagy szükséglete és környezetkímélési szempontok miatt a leginkább irányított, szabályozottnak kell leni.

A tápoldatot savanyító salétromsavat a tápelem bevitelnél figyelembe kell vennünk. Magas hidrogén-karbonát tartalmú víznél a bevitt nitrát nitrogén mennyisége már jelentős.

Lombtrágyák esetében más a helyzet, hiszen a karbamid alapú nitrogén a legjobban felvehető N forma. A jó összetételű, N túlsúlyos lombtrágyák ezért tartalmaznak nagyobb mennyiségben karbamidot. A műtrágyáknál tehát nem csak összes N tartalmuk, hanem annak formája is fontos a tápanyag ellátásban a felhasználás módja miatt is.

A szabályozott nitrogén ellátás kézenfekvő és jól bevált módszere a megosztott kezelések végzése. A

A lassított feltáródással szabályozott a karbamid származékú (például metilén és aldehid) műtrágyák átalakulása, ahol több lépcsőben történő lebontás kell a hatóanyag felvehetőségéhez. A természetes környezetben a karbamidhoz hasonlóan a környezeti körülmények, talajélet aktivitás, nedvesség, hőmérséklet, stb. függvényében rövidebb-hosszabb idő kell egyes típusoknál az átalakuláshoz. A bevonattal szabályozott tápanyag leadású készítmények több tápanyagot is tartalmazhatnak, melyek általában gyantabevonattal készülnek. A bevonat nedvességet áteresztő képessége szabályozza az oldódásukat. Új irányt jelent a nitrifikáció gátlás, az elérő kémiai anyagot (nitrifikációs inhibitort) tartalmazó műtrágyák használata. A talajlakó nitrogént átalakító szervezetek működésének lassításával a nagyobb mennyiségben kiadott nitrogén csak fokozatosan vélik felvehetővé.

A nitrogén ellátás jellegzetessége, hogy szerves anyag bedolgozáskor a bontást végző talajlakó szervezetek nitrogén igényét is figyelembe kell venni. A bontást végző szervezetek nitrogén elvonását nevezzük pentozán hatásnak. A szár, szalma stb. szárazon számított tonnájára 8 kg nitrogén hatóanyag kell a talaj nitrogén készletének szinten tartásához. készlet

Nitrogénpótlásra, kiegészítésre használható műtrágyák (PUSZTAI – MOLNÁR, 1984 nyomán)

Zöldségfélék vonatkozása

A friss és feldolgozott termékek nitrát tartalma egészségügyi szempontból fontos kérdés. Vannak nagyobb nitrát tartalmú (fejes saláta, hónapos retek, karalábé, spenót, stb.) zöldségfélék, míg mások gyorsan feldolgozzák a nitrogént. A fajták közötti nagy különbségek lehetővé teszik, hogy a fényszegény időszakra, vagy nagyon alacsony nitrát tartalmú csecsemőtáp alapanyagoknak megfelelő fajtát válasszunk. A termesztő a szakszerű, tehát indokolt és folyamatos nitrogén ellátással teheti biztonságossá a technológiát. Az indokolatlan, túlzott műtrágya használat a környezet és a növény nitrát szennyezésével is káros.

Zöldségfélék átlagos nitrát tartalom szerinti csoportosítása

A nitrogénhiánynak a növekedés lassulás a legjellemzőbb következménye. Az intenzív növekedés alatt a gyökér és a hajtás fejlődése is zavart szenved.

A gyökereken nincs elágazódás, kevés egyszálas, fejletlen gyökérrendszer képződik.

A szár növekedése lassul, vékonyabb a normálisnál, az elágazódás gyengébb. Az idősebb, alsó levelek sárgulnak, a paprika levelek erei sárgák. A levelek mérete kisebb, színük világosabb zöld, majd sárgászöld színűek. A virágzás késik, a virágok fejletlenebbek. A termés kötödése rossz, több az elrúgás. A termés mérete kisebb, gyakran torzult, színeződése, minősége rosszabb.

A vegetatív túlsúly részben a nitrogén túladagolás, a túl magas nitrogén arány következménye. A növénynövekedése túl erős, néha robosztus, színe erős zöld, de ellenálló képessége leromlik. Betegségre fogékony, hidegre, szárazságra, melegre nagyon érzékeny. A hajtás íz közei megnyúlnak, túl vastagok, a levelek mérete abnormálisan nagy. A virágok mérete nagyobb, esetleg húsosakká válnak a virágrészek. A kötödés rossz, erős a virághullás. A fiatal termések gyakran torzak, alakjuk, méretük rendellenes. Az érés elhúzódik, a termés színeződése, bel tartalma, szállíthatósága, tárolhatósága rendkívüli mértékben romlik.

Gyümölcsfélék vonatkozása

Legnagyobb része a levelekben, termőrészekben és a gyümölcsben van. A növény igénye az éves intenzív növekedés és gyümölcsfejlődés idején a legnagyobb. Az augusztusig felvett N még az év folyamán felhasználódik a termésképzésre. A tartalék a későbbi időpontban felvett tápanyagokból képződik. A felvett mennyiség néhány százalékáról van szó, de ennek a következő év termésére döntő hatása van. A gyenge ellátottság és kevés tartalék a rügydifferenciálódást, a gyümölcsök kötődését akadályozza, erős gyümölcshullást okoz. A jó ellátottság a növény egész fejlődésére kedvezően hat. A terheléstől függő nitrogénellátás jelentősége a téli fagyállóság növelésében van. Gyakran elfeledkeznek a gyümölcstermesztők, hogy a tenyészidőszak végére kialakult C/N, szén nitrogén arány, tehát valójában a szénhidrátok és fehérje aránya döntő a táli fagyállóság szempontjából. Túlzott terheléskor a nitrogén felhasználás miatt a szánhidrátok aránya kedvezőtlenül emelkedik, és ez szoros összefüggésben van a bekövetkezett fagykár mértékével. A nyár végi jó ellátás egyéb hatása ezen felül természetesen szintén fontos szempont.
Igényesebbek a nitrogénre: őszibarack, szilva, meggy, dió és bogyósok.

Szőlő vonatkozása

A növekedés meghatározója és a termésmennyiség "szabályozója". Nitrogén hatása a szőlő fejlődésére szemmel látható a vesszők, és levelek növekedésében van. Biztosítja a szőlő termelési kapacitását oly módon, hogy irányítja a növekedést, a rügyek, hajtások, levelek virágzatok, vesszők, karok, tőkefej, törzs kialakulását, fejlődésüket, valamint egy-egy szőlőtőke élettartamát is alapvetően meghatározza. A növekedést, vesszők hosszát, vastagságát, az ízközök hosszát és a levélméretet a fajta jellegének függvényében kell megítélni, figyelembe véve a termőhely hatását is. Felvétele a virágzásig csökken, majd ugrásszerűen emelkedik a hajtás és bogyónövekedés alatt A termés és bor minőségére szintén jól mérhető hatással van a nitrogén ellátás, alkalmazása már nem kívánatos, az érési időben, de a bogyó zsendülésének kezdetekor sem.

Mennyiségét tekintve mindig a többi tápelemmel, elsősorban káliummal, való arányával együtt kell a mennyiségét vizsgálni. Megoszlása egyenletes a fás szár, levél és termésben.

Nitrogénhiánynál a növekedés lassú, a hajtás vékony, rövid ízközű. A levelek kisebbek, sárgulnak. A levélszél elhal, befelé pödrődik. A bogyók aprók maradnak. Ilyenkor a hajtás, levél fejlődés csökötté válik, a vegetatív szervek is sápadtak, nem zöldek kellően, sőt általános a klorózis. A szőlő "sanyargatása" gyakran jelentkezik a nitrogénhiánnyal az alacsony humusztartalmú talajokon, melyek nitrogén szolgáltató képessége kicsi. Homokon jelentkezik legerősebben a hiányos nitrogén ellátás hatása. Az alacsony nitrogén tartalom minőségrontó is, hiszen alacsony marad a hasznos fehérjék mennyisége.

Nitrogén túladagolás túlzott hajtásnövekedést, buja állományt eredményez. A hajtás hosszú ízközűek, a levelek nagyok, erős zöldek. Érzékennyé válik a szőlő a gombás, baktériumos, akár rovarok által okozott, sőt vírusos megbetegedésekre. A fürt kialakulása minősége nem megfelelő. A termés lassan érik, a cukorfok alacsonyabb. A következő évre is kihathat a vesszők, illetve a rügyek fejlődésén keresztül. A vesszők túl laza szövetűek, keményítő tartalmuk alacsony, nem érnek be, téli erősebb lehűléskor könnyebben elfagynak, illetve erős rügyfagyás is bekövetkezhet. Magas szerves anyag ellátottság esetén, ha a humusztartalom eléri 3,5 - 4,0 %-ot, nagyobb a nitrogén túltrágyázás veszélye.

A nitrogén műtrágyázás hatása a minőségre, Müller-Thurgau fajtánál, 1990-1999 között (PATEMEL-SCHWAB, 2004)

*Megjegyzés: egyötöd mustfoknak megfelelő, német értékszám.

A helyes nitrogén ellátás nem a cukortartalomban mutatkozik meg, hanem a must beltartalmi értékeiben, élesztő számára hasznos aminosavakban, és a bor értékelés során. Régen ismert, hogy az emberi szervezetben a glutation-peroxidáz enzim a szívizom működésére hat. A glutation étrendi jelentőségét Michigani Egyetemen 2009-ben végzett állatkísérletek bizonyítottan igazolták. A szívizomsejtek a magas vérnyomást, infarktust okozó oxidatív folyamatok ellen elsősorban a szervezet által is előállított antioxidáns glutation nevű aminosavval védekeznek. A szőlő és bor glutation tartalma tehát kiemelhető jelentőséggel bírhat.

A fermentálható aminosavak mennyiségével javítható az erjedés, és a bor korai öregedésének (UTA–Böckser) előfordulási a veszélye is csökken. A szőlőtermesztés során, elsősorban a fehérbor termesztés során cél a stressz elkerülése és ezzel a fenolok túlzott képződésének megakadályozása azért, hogy megmaradjanak az élesztő számára fermentálható aminosavak, mint például a glutation is.